Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

lásról van szó, mint amilyet templomba menet gyakran elvégeztek: hiszen akkor is az Űr elé léptek. Amikor pedig Keresztelő János megtérést követelt, akkor arra a kiváltságukra hivatkoztak, hogy ők Ábrahám fiai, akik az Istennel kötött szövetség alapján részesei a messiási üdvösségnek. Ennek alapján az utolsó időkben a pogányok tömeges megtérését várták. Keresztelő János azonban a Jordán völgyében fekvő kövekre mutatva kijelenti: Isten még a kövekből is támaszthat magának fiakat. Hirdette azt, amit a nagy próféták mondtak: Istennek nincs szüksége népére, a népének van szüksége reá. Nem menekülhet az ítélet elől, még Isten kiválasztó kegyelme címén sem. Ha meg nem tér elpusztul, sőt a megtérés is csak akkor ér valamit, ha olyan, mint a gyümölcstermő fa. A megtérés gyümölcsei 10—14. A sokaság megérti, mit jelent a megtérés gyümölcse. Emlékezetes lehetett Ézsaiás hasonlata az Űr szőlőjéről, amely nem termett jó gyümölcsöt, és ezért marhajárássá lett (Ézs 5, lkk). Megértették, hogy tenni kell valamit, de az a kérdés mit? Emlékezhettek arra, hogy némelyek szerint eljönne Isten országa, ha a nép csak egyetlen szombatot megtartana. Gondolhattak arra, hogy kegyes emberek böjtöléssel és imádsággal vezekeltek Izráel bűneiért, hogy minél előbb eljöjjön a messiás. Némelyek még fegyveres harcra, szent háborúra való felkészülésre is gondolhattak. Keresztelő János azonban minderről nem beszél, hanem a nélkülöző embertárs felé fordítja a figyelmet. Ezen a ponton teljesen egyezik Jézussal. Aki megtér Istenhez, az szükségszerűen odafordul embertársa felé, mert Istennek is az ember a gondja. A messiási kor boldogsága tehát nem csodával várható, hanem úgy, hogy akinek van, az ad annak, akinek nincs. Keresztelő János világosan meglátta: a reménységből megtérésnek, a megtérésből felebaráti szeretetnek kell fakadnia. A nép közül kiemelkedik két csoport: azok, akik a nép elnyomóiként és sanyargatóiként voltak ismeretesek, a vámszedők és a katonák. Érdekes a nekik adott válasz. Nem követeli tőlük, hogy hagyják el a helyüket, sőt hivatásuk becsületes betöltésére kötelezi őket: haszonlesésből ne lépjék át kötelességük kereteit, legyenek igazságosak, emberségesek, méltányosak. Nem a hatalom és 75