Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

Hirdetek néktek nagy örömöt! Lk 2,10 „Eleitől pontosan utánajártam mindennek" — így számol be Lukács arról a munkáról, amelyet evangéliumának megírása előtt elvégzett. Történeti kutató munkát folytatott, és utánajárt pontosan mindennek, amit Jézus mondott és tett, mert választ keresett kortársainak arra a kérdésére, hogy mi a keresztyén egyház helye és feladata ebben a világban. A történeti Jézusra mutatva hirdette azt a nagy örömöt, hogy Jézus az Üdvözítő, aki a világ megmentésére és megtartására jött. Ezért hirdeti azt a nagy örömöt is, hogy van helye és feladata ebben a világban annak az egyháznak, amely ezt a Jézust követi szeretetben. Az evangélium magyarázatának megírásához történeti kutató munkát végeztem én is. A történeti kritika módszereivel elemeztem az evangéliumot, tanulmányoztam Jézus korát, és tisztánlátásra törekedtem a történeti Jézusra vonatkozó mai tudományos vitában. Mindezt felhasználtam munkám megírásánál, de magyarázataimat nem terheltem idézetekkel és tudományos munkákra való hivatkozással, amelyeket az érdeklődők a szakirodalomban megtalálhatnak. Igyekeztem minél egyszerűbben és szemléletesebben megmutatni annak eredeti értelmét, amit Jézus mondott és tett, hogy segítsem gyülekezeteink és lelkészeink tájékozódását egyházunk mai kérdéseiben. Törekedtem megszólaltatni Lukács evangéliumának azt az örömhírét, hogy világot megtartó Üdvözítőnk van, és ezért van ma is helye és jövője annak az egyháznak, amely Jézus szeretetéről tanúskodik szóval és tettel. Munkám befejezésekor hálával emlékezem Édesanyámról és Édesatyámról, akiknek síremléke saját kívánságukra Lukács evangéliumát idézi: „Jézussal együtt! Lukács evang. 23,43." Munkában eltelt hosszú életük utolsó órájában a nagy 3