Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

voltak, akik visszavonultak a pusztába és magára hagyták a világot az ítéletig, úgy kísért a keresztyénségben is a lelki dezertálás a világból. Erre gondolva válik időszerűvé, amit Lukács ír arról, hogy Jézus hogyan teljesíti, és hogyan igazítja helyre reménységeinket. 1. KERESZTELŐ JÁNOS SZÜLETÉSÉNEK BEJELENTÉSE 1,5—25 (5) Történt Heródesnek, Júdea királyának idején: élt egy pap, név szerint Zakariás, Abia szolgálati csoportjából, felesége pedig Aron leányai közül, és neve Erzsébet. (6) Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül jártak az Ür minden parancsolata és rendje szerint. (7) Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mindketten előrehaladott korúak voltak. (8) Történt, hogy amikor papi szolgálatot végzett az IJr előtt, mert csoportja volt soron, (9) a papi szolgálat szokásos rendje szerint kisorsolták, hogy az Ür templomába lépve elvégezze a füstölő áldozatot

1, (10) a nép egész sokasága pedig kinn imádkozott a füstölő áldozat órájában, (11) megjelent neki az Ür egyik angyala a füstölő oltártól jobbra állva.

2 (12) Zakariás megdöbbent

3, amikor meglátta, és félelem szállta meg. (13) De így szólt hozzá az angyal: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatásra talált a kérésed: feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, és elnevezed majd Jánosnak; (14) örömöd lesz és vigadozásod, és sokan fognak örvendezni születésén; (15) mert nagy lesz az Ür előtt, bort és részegítő italt

4 nem iszik, és Szentlélekkel telik meg már anyjának méhétől fogva. (16) Izráel fiai közül sokakat megtérít az Ürhoz, Istenükhöz, 40