Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
VII. Jézus feltámadása
Ür testvére Jakab mártírhalála után 62-ben Simeont választották püspökké. Ennek atyja Klopás azonos a megnevezett emmausi tanítvánnyal, testvére volt Józsefnek, Jézus nevelő atyjának (Eus. Eht. 111:11). Alapos az a feltevés, hogy a meg nem nevezett emmausi tanítvány Klopás fia Simeon, Jézus „unokatestvére". Nem alaptalan az a feltételezés, hogy ez az elbeszélés alapjában a jeruzsálemi gyülekezet első vezetőire, sőt Jézus közvetlen rokonságára megy vissza (A. Schlatter, W. Grundmann). De lássuk ezek után, mit mond ez a történet! Két tanítvány ment a délutáni órákban Emmaus felé, azon a napon, amelynek reggelén az asszonyok üresen találták Jézus sírját. A szöveg nem nevezi őket tanítványoknak: „ketten közülük". Ez visszamutat a 9. versre: „a tizenegy és a többiek", vagyis Jézus követőinek tágabb körére, amely felkísérte őt Jeruzsálembe (9,18; 19,37). Útközben azokról az eseményekről beszélnek, amelyet az evangélium előzőleg már leírt. Ekkor lép hozzájuk Jézus. Az elbeszélő nevén nevezi. Ezzel belevonja az olvasót az esemény feszültségébe: az olvasó tudja, ki az idegen, a két tanítvány nem ismeri fel. „Gátoltatott a szemük": ez a különös kifejezés is felfokozza az érdeklődést, mert több magyarázata lehet. A szenvedő igealak mögött rejtőzhet sátáni varázslat, maga Isten vagy egyéb lelki okok. Tény az, hogy Jézus együtt megy, beszélget, és hosszú időt tölt velük, de nem ismerik fel. Hibás volna ezt a történetet allegorikusán kezelni. De az elbeszélő feltétlenül gondol arra, hogy Jézussal kapcsolatban hasonló eset máskor és mással is megtörténhet, átvitt értelemben. Meghiúsult reménység és üres sír 17—24. Az elbeszélésből kitűnik, hogy a két tanítvány ellentmondásosnak látja a híreket, és azokat megvitatva próbálja tisztázni a helyzetet. Jézus ebbe a beszélgetésbe kapcsolódik bele kérdésével, mintha semmiről sem tudna. Ez ad lehetőséget arra, hogy megismerjük, hogyan ítélte meg a helyzetet ez a két ember. Ez annál érdekesebb, mert véleményük Jézus követőinek véleményét tükrözi. Először is prófétának tekintették. Felismerték isteni küldetését, ezt látták meg szavaiban és tetteiben, és ezt a nép is észrevette. Haláláért nem a népet, nem is a római hatóságot, hanem a főpa362
