Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
VI. Jézus szenvedése és halála
(35) Ott állt a nép, és nézte. Csúfolódtak a vezetők is, és ezt mondták: „Másokat megment, mentse meg magát, ha ő az Isten kiválasztott felkentje!" 3 (36) Kigúnyolták a katonák is azzal, hogy odamentek, ecetet vittek neki, (37) és ezt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat." (38) Felirat is volt felette: „A zsidók királya ez." (39) A felakasztott gonosztevők egyike káromolta őt: „Ügye te vagy a felkent? Mentsd meg magadat és minket!" (40) Felelt a másik, rászólt, és ezt mondta: „Te még az Istent sem féled, pedig vele egy ítélet alatt vagy? (41) És mi még jogosan, mert méltó büntetését kapjuk annak, amit tettünk, ez pedig semmi helytelent nem tett." (42) És így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor bemégy országodba!" (43) Ezt mondta neki: „Ámen, mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban." 4 1: kakourgos: gonosztevő; a többi evangéliumokban: lestes: rabló, útonálló valószínűleg ebben az esetben zélóták, akik olyan otthontalanná lettek, mint a régi magyar szegénylegények. — 2: A régi kéziratok egy részében hiányzik Jézusnak ez a szava. Mivel Ézs 53,12 maszoréta szövege szerint az Úr Szenvedő Szolgája imádkozik a bűnösokért, feltételezték, hogy ennek alapján utólag szövegezték meg Jézus imádságát ellenségeiért. De a kumráni Ézsaiás-tekercs és a Septuaginta szerint Ézs 53,12 eredeti szövege nem szól imádkozásról. „A bűnösökért engesztelést hozott." A feltevés alapja tehát megdőlt. Ez az imádság annyira beleillik Jézus magatartásába és tanításába, hogy eredetisége felől nem lehet kétség. — 3: Az eredetiben christos; messiási cím a „kiválasztott" is: vö. 9,35. — 4: Lukács ennél a résznél is külön forrását követi, és beledolgoz részleteket Márkból; vö. Mk 15,22—32; Mt 27, 33—44; Jn 19,16—27. Bocsáss meg nekik! 32—34. A halálos ítéletet városon kívül, de forgalmas helyen szokták végrehajtani. Jézust kiviszik a városfalon kívül, és az Efraim-kapu előtt a tenger felé vezető út mellett feszítik keresztre. Lukács a Golgota görög nevét említi: Kranion. Mindkettő jelentése: Koponya. A hellénista világban lehetséges, hogy Jeruzsálem néhány fontosabb pontjának görög neve is volt. Jézussal együtt megfeszítettek két gonosztevőt, akiík valószínűleg elfogott zélóták voltak, talán Barabbás társai. Jézus keresztjét középen állították fel, hogy azt a benyomást keltsék: Jézus volt a felkelés vezére. A törvénytelen ítéletet 347
