Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

jedelem (3,1). Pilátus a maga részéről Júdeára nézve alaptalannak tekinti a vádat, de korrekt törvénykezési eljárást akar lefolytatni, és ezért „illetékességből", kivizsgálás céljából átteszi az ügy Galileára vonatkozó részét Heródeshez. Mivel csak Lukács tudósít arról, hogy Jézust Heródes is kihallgatta, kétségbe vonták történeti hitelességét. Feltételezték, hogy ez az elbeszélés a második zsoltár alapján keletkezett (Zs 2,1. 2; Cs 4,24—28). Nehéz ezzel szemben a történetiséget bizonyítani, de az elbeszélés nem legendär is jellegű és nincs benne egyetlen olyan vonás sem, amely az ismereteink szerint meg ne történhetett volna. A páska idején a vezetők fel szoktak menni Jeruzsálembe, hogy jelenlétükkel megelőzzék a zavargásokat. Heródesről is feltehető, hogy Jeruzsálembe ment, ha nem is tartozott fennhatósága alá. Lukács már említette róla, hogy szerette volna Jézust látni, és hogy főgondnokának a a felesége Jézus követői közé tartozott (8,3; 9,9). Udvarában nem volt ismeretlen Jézus működése és személye. Heródes örül, hogy megláthatta. A hellénista ember kíváncsiságával fordul feléje: vonzza minden, ami érdekes, különösen az, ami a „túlvilágból" ered. A Jézus által várható jelet ilyen isteni jelnek képzelte. Jézus azonban nem tett, és nem mondott semmit, akármennyire faggatta. A nagy szinédrium és a helytartó hivatalos kérdéseire válaszol, de a kíváncsiság elől elzárkózik. Ugyanígy nem felel a főpapok és írástudók heves vádjaira sem, mert a szinédrium előtt már válaszolt a döntő kérdésre. Jézus hallgatásával beteljesedik az Úr Szenvedő Szolgájáról szóló prófécia: „Száját nem nyitotta meg" (Ézs 53,7) Az ünnepélyes hallgatás a hellénista világban az istenség jele. Heródes azonban nem ismeri fel ezt a „jelet", megúnja a vallatást, kielégítetlen kívánsága fölényességbe csap át, megveti Jézust és kigúnyolja. A fehér ruha, amit Jézusra adat, aligha jelenti azt, hogy őt bűntelennek tekinti. Bizonyára az a hófehér tóga lehetett ez, amelyet a rómaiaknál a hivatalra pályázók viseltek. így küldi vissza Pilátushoz, gúnyosan, hogy ez az ember messiási királyságra pályázik, de nem tudja semmiféle jellel bizonyítani (vö. 4,9—12). Egy eredménye van a kihallgatásnak: Heródes és Pilátus barátságot kötöttek. 341