Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

unalmukat űzik el azzal, hogy gúnyolódnak vele. A nép Jézusban prófétát sejtett, és most ezt veszik célba. Letakarják és szúrkálják, hogy találja ki a tettest. Megjegyzéseket tesznek Istenhez való viszonyára, és ezzel magát Istent káromolják. Az emberi romlottság jele az, ha valaki szorongatott embertársát így bántalmazza, de ebben az esetben a gúnyolódás is krisztológiai tartalmú. Azt az Istenfiát veszi célba, aki tud gyógyítani, életet adni, és bűnöket megbocsátani, de nem használja hatalmát arra, hogy ellenfeleit elpusztítsa. Lukács ezen a gúnyolódáson keresztül is azt mutatja be, hogy Jézus milyen értelemben Isten Fia, és hogy mit vár követőitől. 7. JÉZUS A NAGY SZINÉDRIUM ELŐTT 22,66—71. (66) Amikor nappal lett, összegyülekezett a nép véneinek tanácsa: a főpapok és írástudók, elvitték őt szinédriumukba, (67) és ezt mondták: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!" Ezt mondta nekik: „Ha megmondanám nektek nem hinnétek, (68) ha pedig megkérdezném, nem felelnétek. (69) Mostantól pedig ülni fog az Emberfia az Isten erejének jobbja felől." (70) Ezt mondták mind: „Te vagy tehát az Isten Fia?" Ö pedig azt mondta nekik: „Ti mondjátok. Mert én vagyok."

1 (71) Azok pedig ezt mondták: „Mi szükségünk van még bizonyítékra? Mert magunk hallottuk a szájából."

2 1: hymeis legete: vö. 23,3. Értelmezése vitatott, mert az egykorú irodalomban alig találunk rá analógiát. Kétféleképpen szokták magyarázni: igenlő vagy kitérő válaszként. Egyszerű igenlő válasz nem lehet, mert az görögül: nai. héberül hen; kitérő válasz pedig nem illik a helyzethez, vö. Mt 26,25-t is. Nézetem szerint igenlő és helyesbítő válasz: amit mondtak, ill. kérdeztek, az helytálló, de más értelemben, mint az illetők gondolták. Ez az értelmezés illik az egyetlen ótestamentumi példába is: 2Móz 10,29: a fáraó elutasítja magától Mózest, hogy ne zaklassa, és többé ne lássa; erre válaszol Mózes, hogy úgy lesz, ahogyan mondja: nem fogja őt látni többé, de mégsem úgy, ahogyan gondolja, mert kivonulnak Egyiptomból. Ez az értelmezés illik az egyetlen rabbinista példába is: vö. Bill. I. 990. — 2: Lukács a tárgyalás történetét a többi evangéliumtól eltérő külön forrásból meríti; vö. Mk 15,61.64; Mt 26,63—66; Jn 18,19—24. 335