Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

s később részben törölték, mert megütköztek Jézus emberi szenvedésének ezen a jelén. Viszont beleillik Lukács evangéliumába, mert nála többször hallunk angyal jelenéséről éppen akkor, amikor Isten titkainak a kinyilatkoztatásáról van szó (1,11. 26; 2,9. 13). Ebben az esetben is ez lehet az angyal feladata. Az imádkozó Jézus példakép a gyülekezetek számára, hogyan állhatnak meg a kísértésben. Mellette a tanítványok ellenpéldája, akik a szomorúságtól elalusznak, mert nem imádkoznak. A szomorúság ellentéte az a biztos nyugalom, amely az imádkozástól kezdve az egész szenvedés alatt Jézus magatartását jellemzi, mert imádsága közben újra legyőzte a kísértést (4,13). 5. JÉZUST ELFOGJÁK 22,47—53. (47) Amikor még beszélt, íme sokaság jött, és akit Júdásnak neveznek, egy a tizenkettő közül, az vezette őket, és közeledett Jézushoz, hogy megcsókolja. (48) Jézus pedig ezt mondta neki: „Júdás, csókkal szolgáltatod ki az Emberfiát?" (49) Amikor meglátták a körülötte állók, hogy mi készül, ezt mondták: „Uram, odavágjunk-e karddal?" (50) Odavágott valaki közülük a főpap szolgája felé, és levágta jobb fülét. (51) Megszólalt Jézus, és ezt mondta: „Hagyjátok abba!" Megérintette fülét, és meggyógyította. (52) Ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, akik odaléptek hozzá: „Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki karddal és botokkal? (53) Amikor naponként veletek voltam a templomban nem nyújtottátok ki kezeteket ellenem, de ez a ti órátok és a sötétség hatalma."

1 1: Lukács ezt a történetet külön forrása alapján mondja el, de fő vonásaiban egyezik Márkkal; vö. Mk 14,43—52; Mt 26,47—56; Jn 18,2—11. Mint valami rabló ellen 47—53. A szenvedéstörténet elején beszéltünk arról, hogy amikor a keresztyénség Jézus keresztrefeszítéséről beszélt, azonnal felmerült a kérdés, nem volt-e rabló vagy lázadó. 331