Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

jelkép, és nem hasonlat, hanem olyan egyedülálló és lehetetlennek tetsző kijelentés, amivel párhuzamba csak az állítható, hogy az ember Jézus az Isten Fia. Hasonló eredményre jutunk azoknál a szavaknál is, amelyeket Jézus az evés után a szokásos harmadik pohárral kapcsolatban mondott. Lukács ezen a ponton valószínűleg nem egészen az eredeti szöveget őrzi. Ennek alapformája bizonyára egyezik az elsővel, és így szólhatott: „Ez az én vérem." Pontosan így találjuk ezt Justinusnál és kiegészítésekkel Márknál és Máténál. Ehhez fűződhetett Jézus szava a szövetségről és vérének kiontásáról, de ezt a különböző szövegek különbözőképpen vitték át görögbe, mert szokatlan lehetett eredeti formája. A szövetségre való emlékeztetés azt jelentheti, hqgy Jézus halálával, vérének kiontásával az Izráellel kötött szövetséghez hasonló történik. Emlékeztet arra az új szövetségre, amelyről Jeremiás prófétál (Jer 31,31). Ez teljesedik be, de most kiterjed Izráelen túl minden népre. Erre utal Lukács szövegében az „értetek" kifejezés, amelynek Máténál és Márknál ,sokakért" felel meg. Jézus az Űr Szenvedő Szolgája, aki Második Ézsaiás szerint ,»kiontja életét a halálba", mert magára vette „sokaknak", vagyis népének bűnét (Ézs 53,12). Megemlítjük, hogy a „sokak" a kumrániaknál a választottak gyülekezetét jelenti, de az Újszövetségben kitágult az értelme (vö. 1,14; 2,34). Lukács a kenyérrel idézi a felszólítást ennek a cselekménynek az ismétlésére, és ezt teszi hozzá: „ ... az én emlékezetemre." Mit jelent ez? Ahogyan a páskavacsora Isten szabadítására emlékeztet, úgy az úrvacsora Jézus halálára. Kérdés azonban, hogy kit emlékeztet? Valószínű, hogy Istent. Ahogyan például a zsoltárok többször szólnak arról, hogy Isten megemlékezik az atyákkal kötött szövetségről, vagy a zsoltárírók kérik, hogy emlékezzék szövetségére, úgy emlékezteti az úrvacsorázó gyülekezet Istent Jézus halálára, hogy teljesítse be ígéretét, és jöjjön el az országa, jöjjön el az Űr (vö. 1,54. 55. 72. 73; lKor 11,26). Mi telhát az úrvacsora értelme? Jézus az úrvacsora szerzésével mindenekelőtt rámutat halálának jelentőségére. Ezzel új korszakba lép az üdvösség története, Istennek az Izráellel kötött szövetsége most teljessé válik azzal, hogy nem egy népre, hanem minden népre érvényes. Meg is újul azzal, hogy alapja Istennek az a szeretete, amellyel a bűnösök és eleset324