Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
V. Jézus Jeruzsálemben
idők végét jelzik, most elkezd beszélni az Emberfia eljöveteléről. Eddig az Emberfiáról többnyire mint eljöttről beszélt, akinek van hatalma gyógyítani és bűnöket bocsátani, de szenvednie is kell. Most a dicsőségben visszatérő Emberfiáról szól (vő. 5,24; 6,5. 22; 7,34; 9,22; 17,22—30). Ez valóban az eddigi történelem végét jelzi. A többi evangéliumokkal való összehasonlítás mutatja, hogy mennyire nehéz volt erről félreérthetetlenül beszélni- Jézusnak a korabeli apokaliptika képeit kellett használnia, hogy érthető legyen. Ezek azonban félre is vezethették a képzeletet. Amikor Lukács a jelenvaló világ felbomlásáról beszél, úgy válogatja össze a kifejezéseket, hogy érzékelteti: olyan események ezek, amelyekre nem volt, mert nem is lehet példa (21,25—26). Hogyan is lehetne a mi világunk fogalmaival leírni azt, ami átvezet egy ettől különböző világba? De Jézus nem is ennek a világnak a végére, hanem az Emberfia eljövetelére teszi a hangsúlyt. Az Emberfiát pedig ismerjük. Azért jött, hogy megmentse az embert. Visszatérése sem pusztulást, hanem új életet hoz. Jézus ezzel kapcsolatban sem katasztrófa hangulatát terjeszti, hanem örömöt hirdet: „Emeljétek fel fejeteket!" Nem a vég, hanem a megváltás és élet következik. Beszédeim el nem múlnak! 29—32. Jézus azt mondta az Emberfiáról, hogy hirtelen jön el. Ezt példázza a fügefa kizöldülésével. Palesztinában ez a fa jelzi legszemléletesebben az évszakok változását, mert télen elveszti lombját. Azon a vidéken a tél után átmenet nélkül jön a nyár úgy, hogy a fügefa kizöldülése a nyár érkezését hirdeti. A példázat tehát nem fokozatos fejlődésről, hanem Isten világának hirtelen megjelenéséről beszél. Ezután ismét egy olyan ige következik, amelynek magyarázata nehézségeket okoz: ,yNem múlik el ez a nemzedék, míg minden meg nem történik." Kérdés, hogy melyik ez a „nemzedék", és mi az a „minden", ami megtörténik. Ha a mindenbe beletartozik az Emberfia eljövetele is, akkor a „nemzedék" nem Jézus kortársaira vonatkozik, hanem az emberi nemre, amely megmarad az Emberfia napjáig. Ha mégis Jézus kortársaira vonatkoztatjuk, akkor azzal kell számolnunk, hogy ez az ige nem teljesedett be. Gondoltak ezért arra is, hogy nem Jézustól, 312