Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

V. Jézus Jeruzsálemben

Türelemmel 12—19. Jézus ezután arról beszél, hogy apostolaira szenvedés is vár az ő nevéért- Erre előkészítette őket már akkor is, amikor először indultak el az evangélium hirdetésére (12,11— 21). Emlékeztetünk a vele kapcsolatban elmondottakra! Jézus itt arra törekszik, hogy teljesen szabaddá tegye követőit minden martirkomplexumtól. Nem az utolsó idők jele, ha az evangélium ellenmondást vált ki a világban. A különböző meggyőződések összeütközése hozzátartozik a történelem folyásához. Ebből elsősorban bizonyságtétel lehetősége adódik: „Bizonyságtétellé lesz nektek." De ez a lehetőség nem befolyásolhatja a tanítványok szolgálatát. Nem arra kell felkészülniük, hogy az ilyen rendkívüli helyzetekiben mit hogyan mondjanak, mert ehhez a maga idejében Jézus ad bölcsességet és ékesszólást. Jézus tanítványainak életükre sem kell gondolniuk. Ezt megint egy rá jellemző végletes példával szemlélteti: „Hajszálatok sem pusztul el!" Tanítványainak és egyházának csak egy gondja lehet. Az, hogy türelemmel és kitartóan végezze azt a szolgálatot, amelyet rájuk bízott. Amíg betelik a népek ideje 20—24. Jézus ezekután szól Jeruzsálem pusztulásáról. Emlékeztetünk arra, amit arról bevonulásakor mondott (19,39— 44). Hangsúlyozza, hogy ez sem a vég jele, hanem a történelem menetébe tartozó esemény. Következménye annak, hogy Jézust nem hallgatták meg, és nem léptek a békesség útjára. Jézus ebben nemcsak következményt, hanem Isten ítéletét is látta, de nem végső ítéletét Izráel felett. Az Írásra hivatkozik, amely szerint Isten nem is egyszer mért már csapást népére és külön Jeruzsálemre, mert nem hallgatta meg prófétáit. Istennek van ítélete, amelyet a történelemben hajt végre. Ilyen ítélet ment végbe Jeruzsálemen. Talán pusztán történetileg is helytálló az a nézet, hogy Jeruzsálem pusztulásában része volt annak a vallásos-politikai irányvételnek, amelyet Jézus ellenfelei képviseltek, és amelyből őket Jézus kiemelni próbálta. Tény az, hogy Jézus azt a határozott utasítást adja követőinek, hogy ne vegyenek részt ebben a háborúban, hanem költözzenek el a városból. Történeti tény az, hogy a zsidókeresztyének ezt a parancsot végrehajtották az 310