Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

V. Jézus Jeruzsálemben

írja le, amelyek az elkövetkezendő történeti eseményekről szólnak. Ezek közé sorolja a messiási mozgalmakról, a tanít­ványok szenvedéséről és Jeruzsálem pusztulásáról mondott próféciákat. Kiemeli, hogy ezek nem az utolsó idők jelei, ha­nem hozzá tartoznak a keresztyénség történeti életéhez. Ez­után következnek Jézus szavai az Emberfia eljöveteléről, s itt Lukács megint azt állítja homloktérbe, hogy váratlanul jön, ezért állandóan készen kell lenni jövetelére. Lukácsnak ez a tiszta és áttekinthető képe, amelyet Jézus eszhatológiájáról ad, megóvhatja az egyházat attól a veszedelemtől, hogy tör­téneti eseményekből következtessen Isten szándékára és Jé­zus visszatérésére, és ha ebben a számításban csalódik, akkor gyakorlatilag elveszítse reménységét. Lukács tehát nem esz­hatológiátlanította a keresztyénséget, hanem megtisztította és megerősítette reménységét azzal, hogy visszavezette és ráépí­tette Jézus igéjére. Jézus azt várja egyházától, hogy mindig készen legyen a számadásra, és ennek tudatában végezze szol­gálatát a változó történeti események között. a) TÖRTÉNELMI IDŐK ESEMÉNYEI 21,5—24. (5) Amikor némelyek azt beszélték a templomról, hogy szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ezt mondta: (6) „Ezek, amelyeket láttok? Jönnek napok, amikor nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának." (7) Meg­kérdezték: „Mester, mikor lesz ez, és mi lesz a jele, amikor ez kezdődik?" (8) Ezt mondta: „Vigyázzatok, hogy meg ne té­vesszenek, mert sokan jönnek az én nevemben, és ezt mond­ják: Én vagyok! és: Az idő elközelített! Ne menjetek el utá­nuk! (9) Amikor hallotok háborúkról és lázadásokról, ne ré­müljetek meg, mert kell, hogy ez legyen meg először, nem pedig azonnal a vég." (10) Akkor ezt mondta nekik: „Nép nép ellen támad, és ország ország ellen, nagy földrengések (11) és helyenként járványok és éhezések lesznek, szörnyűségek és nagy égi jelek lesznek." (12) „Mindezek előtt pedig rátok vetik kezüket, és üldöz­nek, kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönöknek, elvisz­17 > 307

Next

/
Oldalképek
Tartalom