Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
V. Jézus Jeruzsálemben
tanítványok azzal, hogy ez az Eljövendő a király, aki most bevonul. Az áldás feltűnően eltér a karácsonyi angyalok énekétől abban, hogy nem a földi, hanem a mennyei békességről beszél. Értelme az, hogy Jézus, az „Erősebb" legyőzte a sátánt (11,14—23). Mint a villám esett le a sátán a mennyből (10,10). Nem vádolhatja többé az embert és a világot Isten előtt: békesség van a mennyben. Jézus lép a sátán helyébe, és ő nem azért könyörög Isten előtt, 'hogy végrehajtsa ítéletét, hanem hogy halassza, és hogy kímélje a terméketlen fügefát (13,8). Egy nagyon régi zsidó imádság ezt mondja: „Aki békét teremt a magasságban, az adjon nekünk és egész Izráelnek békét!" Jézus az, aki a mennyei békét elhozza a földre, mert Istentől, „az Űr nevében" jön. A kövek fognak kiáltani! 39—44. A farizeusok felhívják Jézus figyelmét arra a veszedelemre, amely a felvonulásból és a tanítványok énekéből következhet. A páska ünnepe az egyiptomi szabadulás emlékét idézte, és mindig felújította azt a reménységet, hogy hátha éppen az emléknapján tesz Isten hasonló csodát, és küld el egy új Mózest. A felvonulás messiási felkeléshez vezethet, s annak nem lesz jó vége. Jézus válasza prófécia: majd el fognak némulni tanítványai, és nem hirdethetik Jeruzsálemben a békesség evangéliumát, akkor az elpusztult templom kövei fognak beszélni. Az ő útja a békesség útja. A farizeusok állásfoglalása visz végső veszedelembe. Ugyanezt mondja akkor is, amikor meglátja a várost és siratja. Az ő bevonulása Jeruzsálembe és mindennapos tanítása a templomban a „meglátogatás ideje", az Isten jelenlétének alkalma, amikor Jeruzsálem megismerhetné saját békéjének feltételeit, és ráléphetne „a békesség útjára" (1,78—79; 7,16). A jerikói vak felismerte ezt, Zákeus szintén, és a bűnös asszony is megértette, de Jeruzsálem vezetőinek szeme elől el van rejtve. Nem Jézus bevonulásának, hanem elutasításának következménye Jeruzsálem pusztulása. Amit Jézus erről mond, az mind bekövetkezett 70-ben. Ebből többször arra következtettek, hogy az evangélisták talán utólag fogalmazták át Jézus szavait. Ezzel a lehetőséggel elvileg számolnunk kell, hiszen Lukács már az események után írja le evangéliumát. De Jé292
