Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
IV. Jézus úton Jeruzsálem felé
nyomul abba.' (17) De könnyebb dolog, hogy az ég és a föld elmúljék, mint hogy a törvényben egyetlen vessző megdőljön. (18) Mindenki, aki elbocsátja feleségét, és mást ^esz el, az házasságtörést követ el, és aki férjétől elbocsátottat vesz el, az házasságtörést követ el." 4 1: ho mamonas tes adikias: araméi nyelven mámon diskar: a rabbinista és a kumráni irodalomban a hamis úton szerzett vagyont jelenti; Lukácsnál azonban lehet genitivus qualitatis: hamis vagyon, mert megcsalja az embert, cserben hagyja a döntő pillanatban; ekleipei: véget ér, elfogy, kihagy, elenyészik, ti. amikor az ember meghal, véget ér a mammon segítő ereje: kihagy. — 2: oiketes: családtag, a ház ura körül szolgáló rabszolga. — 3: biazetai eis: benyomul valahová: jó vagy rossz értelemben; ettől eltérő szöveg Mt 11,12—13-ban. — 4: 16.9—12. 14.15 Lukács külön forrásából származik; a többihez vő.: Mt 6,24; 11,12.13; 5,18; 5,32. Két úrnak szolgálni? 9—13. Lukács különböző forrásokból igesorozatot állít össze, amely a példázat mondanivalóját egészíti ki, és fűzi tovább. Valamennyiben az anyagi javakhoz való viszony áll homloktérben, de egybevetve az üdvösség javaival. Az ige azt a felhívást mondja ki, amit már a hamis gondnok példázatából leszűrhettünk: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból." A hamis mammon az Ótestamentumban ismeretlen, de a rabbinista és kumráni iratokban közkeletű kifejezés, és a hamis úton szerzett vagyont jelenti. Lukácsnál lehet az az értelme, hogy hamis, mert megcsalja és cserbenhagyja az embert, amikor „elfogy" vagy „végetér", pontosabban értéktelenné válik az ember számára. Ez egyesek szerint a halál órája, mások szerint az utolsó ítélet. Utóbbira emlékeztet az örök hajlék kifejezés. A barátok lehetnek a jó cselekedetek vagy az emberek, akik utolsó ítéletkor mellettünk tanúskodnak, mert az anyagi javakkal segítséget nyújtottunk. Jézus tehát azt követeli, hogy az anyagi javakhoz való viszonyunkat gondoljuk végig halálunk és az utolsó ítélet felől. Mert akkor csak az lesz javunkra, amit nem tartottunk meg magunknak. A következő ige a hűséget hangsúlyozza a csekélyen és a sokon. A csekély a földi javakat, a sok az üdvösség javait jelenti, amelyeket Jézustól kapunk. Mindkettőre érvényes, hogy nem a mienk, csak ránk van bízva. Istené minden 254
