Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

öletted neki a hízó borjút. (31) Ő pedig ezt mondta neki: Gyermekem te mindig velem vagy, és mindenem a tied. (32) Vigadoznod, és örülnöd kellene, hogy ez a testvéred halott volt, és életre kelt, elveszett volt, és megtaláltatott." 1: asotos: pazarló, élevezethajhászó, gátlástalan, erkölcstelen. — 2: keration: szentjánoskenyérfa termése, amely émelyítően mézes ízű: házi állatokat etettek vele. — 3: moschos: borjú vagy fiatal bika. — 4: symponia: duda vagy általában zene; choros: tánc, körtánc, énekkar. Eltékozolta vagyonát 11—16. Mint az elveszett pénz példázata, úgy a tékozló fiúról szóló példázat is Lukács külön anyagából származik, és azok közé a mély benyomást keltő történetek közé tartozik, amelyek sok művészt ihlettek meg remekművek alkotására. Ismét fokozás van a példázatok egymásutánjában: juh, ezüstpénz, felnőtt fiú. Az egyik legszínesebben kidolgozott példázat az Újszövetségben. Az atya és fiú hasonlata gyakran fordul elő az irodalomban, de nagyobb egyezést mutató példázatot nem találunk. Inkább arra van eset, hogy a tékozló fiú végleg elzüllik, és az atya nem fogadja vissza. A törvény értelmében a fiatalabb fiú a vagyon egyharmad részét örökölte (5Móz 21,17). Az apa életében is megoszthatta vagyonát, ebben az esetben szabadabban rendelkezett, és övé maradt a haszonélvezet, de mindig óvtak a korai vagyonelosztási ól. A példázat szerint a fiatalabb testvér kikéri örökségét, és távoli vidékre költözik. Megoszlik az írásmagyarázók véleménye arról, hogy ehhez joga volt-e. A törvénnyel nem ellenkezett, de az a rövidség és ridegség, amellyel a példázat leírja, hogy összeszedte mindenét és eltávozott, nem kelti a magától értetődő békés elválás benyomását. Ezt megerősíti az, hogy a fiú nem új otthon felépítése céljából önállósítja magát, hanem hogy kénye-kedve szerint élhessen. Saját hibáján, pazarló és tékozló életmódján kívül súlyos csapás is éri az általános éhínséggel, és ennek következtében végső csődbe jut. Két vonás világít rá nyomorára. Disznópásztor, pogányok között. Mert a zsidóknál tisztátalan állat a disznó, és rabbinista tétel szerint „átkozott az, aki disznót tart''. A disznókon kívül a földhöz ragadt szegények ettek szentjánoskenyeret végső ínségükben. De a tékozló fiúnak ezt sem adtak. Az em248