Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

napi élelmi adagot. Ebben a példázatban most már ez a többi fölé rendelt szolga a gondnok vagy régi bibliai szóval: sáfár áll homloktérben. Két lehetőség van. Az egyik az, hogy ez a szolga pontosan végzi munkáját, és szolgálata teljesítése közben érkezik meg — váratlanul — az ura. Jézus ezt hűnek nevezi, mert gondosan megteszi, amit rábíztak, és okosnak is, mert reálisan méri fel a helyzetét, ti. azt, hogy előbb-utóbb biztosan számot kell adnia ura előtt. Jézus mindig ilyen értelemben használja ezt a szót: okos, értelmes, eszes szolga az, aki időpontra való tekintet nélkül számol az ítélettel, és ennek megfelelően teljesíti feladatát ebben a világban. Az „okos" szó ilyen értelemben Jézus eszhatológiájának és etikájának egyik kulcsszava. Jézus röviden utal még arra, hogy az ilyen szolga megkapja jutalmát: még nagyobb szolgálatot. A másik lehetőség az, hogy a szolga az ura késlekedésére számít, és azt gondolja, hogy ráér még. Benne lényegileg az eszhatológiátlan és reménytelen keresztyénség képe jelenik meg. Következménye meglátszik a magatartásán: hatalmaskodik, és gátlástalanul élvezi a világ javait. Jézus itt röviden figyelmeztet a következményekre: ez a szolga hitetlen, és ennek megfelelő büntetést kap. Ez Jézus válasza arra a kérdésre, hogy van-e különbség a tanítványok és a többiek között. Jézus szerint van: a nagyobb felelősségben és a szigorúbb megítélésben. Lukács úgy mondja el ezt a példázatot, hogy átüt rajta saját korának egyházi problémája. Akkor kezd már kialakulni a hierarchikus rend a püspökök különleges hatalmával. Erre vonatkoztatja Jézus példázatát. Nem állítja, hogy nincs különbség a gyülekezet tagjai között. Maga az Űr rendelt némelyeket apostolokul és vezetőkül. De ezek is az Űr szolgái, mint a többiek. Kiváltságuk a nagyobb feladat és a nagyobb felelősség. Az Űr tetszését pedig csak akkor nyerik el, ha rendszeresen gondoskodnak a gyülekezet „táplálékáról". Még egy hasonlat egészíti ki a példázatot Lukács külön forrásából. A régi, de valóságos világból veszi képanyagát. Ha a szolga hibát követ el, akkor verést kap így is, úgy is. De azért különbség van a verés mennyiségében aszerint, hogy tudta-e az ura akaratát, vagy sem. Az írásmagyarázók arra gondoltak, hogy Jézus ezt a hasonlatot először a zsidóság vezetőinek, talán az írástudóknak mondta, hogy felhívja figyelmüket törvényismeretükből folyó nagyobb felelősségükre. Jelenlegi helyén feltétlenül a tanítvá217