Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
IV. Jézus úton Jeruzsálem felé
Taníts meg imádkozni! 1. Lukács hangsúlyozottan beszél arról, hogy Jézus egész működését végigkíséri az imádkozás. Várható volt, hogy a tanítványok imádkozásáról is beszélni fog. Miután Jézus Jeruzsálembe menet tanította tanítványait beszéde hallgatására és cselekvésére, most felépíti bennük a tanítványi élet harmadik pillérét, az imádkozást. Az imádság az egyik legáltalánosabb emberi jelenség. Alig van vallás az imádság valamilyen formája nélkül. Ezért az imádság önmagában még nem jelent értéket. Ahogyan sok hibás és elvetendő vallásos szokás van, úgy sok imádság is eltorzult és rossz. Nem imádkozhatunk akármit és akárhogyan, hanem bele kell kapcsolódnunk abba, amit Isten akar és mond nekünk. A helyes imádkozást tanulni kell, és tanítani lehet. Jézus korában sem volt ismeretlen az imádkozásra tanítás és megszövegezett imádságok használata. Ilyen a Tizennyolckéréses imádság, amelynek fő kérései Jézus idejéből származnak. A templomi, zsinagógai és házi istentiszteleti alkalmakon zsoltárszerű imádságokat és áldásokat mondtak. Egyes közösségeknek különleges imádságaik voltak. Ilyenre tanította Keresztelő János is tanítványait. Jézus tanítványai érezhették, hogy ezeket az imádságokat nem vehetik át. Bennük a zsidóság vallásos-politikai reménysége olyan formában jutott kifejezésre, hogy az nem volt egyeztethető Jézus tanításával. Jézus új imádságot ad tanítványainak. Tömören és röviden benne van egész tanítása. Vele egy közösséggé, egyházzá fogja össze követőit. Ez az imádság egyházának ismertető jelévé lett. Jelentőségét Lukács azzal emeli ki, hogy Jézus imádkozik előtte, mint működése fordulópontjain. Annál meglepőbb, hogy az Üjtestamentumban két helyen találjuk a Miatyánk szövegét, s ez a kettő nem egyezik (Mt 6,9— 13; Lk 11,2—4). Lukács szövege rövidebb a megszokott szövegnél, hét helyett öt kérésből áll. Ezen kívül néhol hellénizáltabbnak tűnik, viszont máskor az a benyomásunk, hogy Máténál eredetibb formát rögzít. Nem lehet tehát általánosságban Máté vagy Lukács szövege mellett dönteni. Ez a két szöveg arról tanúskodik, hogy az őskeresztyénség a megformulázott imádságot sem vette át szolgai módon, nem érezte magát a betűhöz kötve. Ezért a két különböző forma értékesen egészíti ki egymást. 186