Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

Mária ugyanis a jó részt választotta, amely nem vétetik el tőle." 2 1: diakonia: általában szolgálat, itt az étkezés előkészítésének teen­dői. — 2: meris: egy egésznek a része, részesedés, szerep. A jó rész 38—42. Lukácson kívül csak János evangéliuma említi Má­ria és Márta nevét Lázár feltámasztásával kapcsolatban (Jn 11,1—44). Onnan tudjuk, hogy Betániában, Jeruzsálemhez egészen közel eső kis faluban laktak. Bár Lukács is ismeri ezt a helyet, mégsem említi ebben a történetben (19,29; 24,50). Okát nem tudjuk. Lukács csak azt említi, hogy Jézus úton van Jeruzsálem felé. Evangéliumának ebben a részében az egyes történeteket nem annyira időrendben, mint inkább tárgyi összefüggések szerint csoportosítja. Témája ebben az egész fejezetben Jézus követése, és így kerül az irgalmas samaritá­nus mellé Mária és Márta története. Az előző a szeretet cse­lekvését, az utóbbi Jézus beszédének hallgatását hangsú­lyozza. Teljesen elfedi a történet értelmét az a népszerű ma­gyarázat, amely szerint a két testvér kétféle lelki alkatot, a te­vékenységre és a szemlélődésre hajló típust jeleníti meg. Ha így volna, akkor Jézus részéről nem tudnánk más állásfogla­lást elképzelni, mint azt, hogy mindegyiknek igazságot szolgál­tat. Jézus azonban egész egyértelműen Mária mellett foglal ál­lást. Ö választotta a jó részt vagy a helyes szerepet. Ez akkor is érvényes, ha meg kell állapítanunk, hogy a régi kéziratok ingadoznak a Mártára vonatkozó szavakban. Négyféle szöve­get találunk, s alig lehet teljes biztonsággal megállapítani, melyik a legrégibb. Az első szerint Jézus ezt mondja: „Márta, Márta! Mária választotta a jó részt stb.!" Mivel ennek a szö­vegnek a ritmusa akadozik, az a benyomásunk, hogy egy tel­jesebb szöveg rövidítéséből adódott. Feltehetően azért töröl­ték a Mártára vonatkozó részt, mert nehézséget okozott az ér­telmezése. A többi három szövegtípus így kezdődik: „Márta, Márta, aggódol és gyötrőd magadat sok mindenért." Ezután eltérnek abban, hogy mire van szükség: a) „...de kevésre van szükség." Ez azt jelentené, hogy Jézus szerint Márta a vendéglátás szokásainak hódolva túlságosan sokat töri magát, pedig kevés is elég volna, b) „ ... de egyre van szükség." En­183

Next

/
Oldalképek
Tartalom