Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

Jézusé. Ezért helyreigazítja örömüket. Teljesen elhibázott az, hogy sikereikre nézve örülnek. Számolni kell sikertelenséggel is, ahogyan azt Jézus munkájával kapcsolatban tapasztalhatták, és a magvetőről szóló példázatból megtanulhatták. Mégis van egy biztos alap örömükre. Az, hogy a nevük fel van írva a mennyben. Ez a Keleten elterjedt kép azt mondja, hogy ők Istenéi (2Móz 32,32k; Ézs 4,3; Zs 87,6; Dán 12,1). Az egész megigazulástan benne van ebben az egy mondatban a hozzá tartozó etikával. A tanítvány Isten kegyelmére tekintve bizonyos lehet üdvössége felől, és ezért nem kell munkájának eredményére néznie. Nem kell azon aggódnia, hogy hogyan szerzi meg Isten kegyelmét és saját üdvösségét, ezért egész szívvel fordulhat embertársa felé, és felszabadultan s örömmel végezheti szolgálatát. Jézus öröme 21—22. A tanítványok annak örülnek, hogy munkájuk eredményétől függetlenül Istenéi lehetnek. Jézus öröme az, hogy felismeri munkájának eredménytelenségében és eredményében a mennyei Atya üdvözítő akaratát. A „bölcs és értelmes" ember a rabbinizmusban az, aki ismeri Isten törvényét és az atyák hagyományát, s ezért eligazodik a mindenapi életkérdéseiben. A „gyermeki" ennek ellentéte. Az, aki nem ismeri a törvényt, ezért azt sem tudja, mikor lépi át, nem is lehet „bölcs és értelmes". Ilyennek tekintettéka „föld népét", a szegény népet. De azután hasonló változáson ment át, mint a „szegény" szó jelentése (vö. 6,20). Jelenti azokat a kegyeseket, akik Isten előtt tekintik magukat egyszerűnek, tudatlannak, szegénynek, és ezért kegyelemre szorulónak. A „gyermeki" ilyen értelemben azokat jelenti, akik kicsiségük tudatában Istenbe vetik reménységüket. A kumrániak ebben az értelemben nevezik magukat „szegényeknek és gyermekieknek". Az általános meggyőződés azonban az volt, hogy csak a „bölcs és értelmes" ember lehet kegyes is, és a tudatlan egyúttal vétkezik Isten ellen. Ez a római-hellénista világszemlélet is. Jézus ezzel szemben azt mondja, hogy az ő személye és az evangélium a bölcsek és értelmesek előtt marad rejtve, de megértik és elfogadják éppen a „szegények és gyermekiek", akiket a törvényismerő kegyes világ megvetett. Itt is arról van szó, 175