Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

1: Nemcsak ez a mondat, hanem az egész szakasz tele van hebraizmussal, bizonyára azzal a szándékkal, hogy ótestamentumi bibliai hangulatot keltsen. Ezért tartottuk meg részben a fordításban is. analempsis = betű szerint: felvétel; az apokaliptikus irodalomban: mennybevitel, latinul: assumptiö; jelentheti a halált is. Az Űjtestamentumban csak ezen a helyen fordul elő, bizonyára kettős értelemmel: Jézus halálára és mennybemenetelére utal. — 2: hebraizáló kifejezés: az arc gyakran a személyt jelenti héberben. — 3: A zárójelbe tett szövegrészek a kéziratok egy részében hiányoznak. Nem fogadták be 51—53. Lukács ótestamentumi kifejezésekkel bibliai hangulatot keltve érezteti, hogy Jézus működése üdvösségtörténeti jelentőségű fordulathoz érkezett. Jézus elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy: arcát szilárdan Jeruzsálem felé fordította. A próféták sokszor használták ezt a kifejezést, amikor döntő üzenetet kellett vinniük valahova (Jer 21,10; Ezék 6,2; 13,17; 14,8; 15,7; 20,46; 21,2 stb.). Jézus felmenetele döntés elé állítja Jeruzsálemet: a „meglátogatás ideje" következik. Jézus eddig arról beszélt, hogy „kell" szenvednie (9,22), de nem úgy, hogy sodortatja magát az eseményektől, hanem tudatosan vállalja és végrehajtja Isten üdvözítő tervét. Lukács a „felviteléről" beszél, és ez jelenti halálát éppenúgy, mint feltámadását és mennybemenetelét. A szenvedést nem elkülönítve értékeli, nem martir teológiát képvisel, hanem egységben látja, és ezzel a kifejezéssel egybefoglalja Jézus szenvedését és megdicsőülését. Jézus első lépése mutatja, hogy útja szenvedésen át vezet a megdicsőülés felé. Ami először Názáretben, azután Galileában történt, az folytatódott most Samáriában: nem fogadták be. Az elutasítás azonban nem személyének, hanem a zsidóságnak szól. A babiloni fogság idején kitelepítették az izraeliták felső rétegét, és helyükre ázsai népeket telepítettek. Ezek keveredtek az őslakossággal, felvették az egyistenhitet, de külön templomot építettek a Garizim hegyén. Így keletkezett Samária népe. A visszatérő zsidóság nem vállalt velük közösséget, sőt az ellentétek közöttük egyre fokozódtak. Fokozta a vallási és politikai ellentéteket, hogy ie. 128-ban lerombolták a Garizim-hegyi templomukat, a samaritánusok viszont római-barát politikát folytattak. Kevéssel Jézus működése előtt azzal okoztak botrányt, hogy a páska ün166