Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

IV. JÉZUS ÚTON JERUZSÁLEM FELÉ Jézus működésének második szakasza Lukács evangéliumában kettős értelemben is új szakasz kezdődik a 9,51. verssel. Egyrészt hosszú időre elhagyja Márk evangéliumát, és csak a 18. fejezetben tér vissza hozzá. Közbeiktatja saját külön anyagát, amelybe beleépíti a Mátéval közös Beszédforrás anyagát. Lukács tehát evangéliumának ebben a szakaszában a többi evangéliumtól eltérő úton jár. Másrészt ezzel együtt új szakasz kezdődik Jézus működésében is. Ezt előkészíti a szenvedés bejelentése a galileai működés végén, de 9,51 külön hangsúlyozza, hogy Jézus mostantól úton van Jeruzsálem felé. Jézus megérkezéséről pedig a 19. fejezetben van szó, körülbelül akkor, amikor Lukács visszatér evangéliumához. Ezért evangéliumának ezt a részét nagy betoldásnak vagy úti tudósításnak szokták nevezni. Az utóbbi elnevezés azonban csak fenntartással használható. Mert többször visszatér az a megjegyzés, hogy Jézus úton van Jeruzsálem felé (9,51—53; 13,22—33; 17,11; 18,31. 35), de közben hosszú részleteken át eltűnik ez a szempont. Jeruzsálembe menetele tehát ennek a résznek nem annyira az anyagát, mint inkább a keretét alkotja. H. Conzelmann arra utal, hogy Lukács építette bele különböző forrásokból származó anyagát ebbe a keretbe, és ezért a keret Lukács teológiáját tükrözi. Szerinte Jézus szenvedéstudata és Jeruzsálembe menetele összetartoznak Lukácsnál: a Jeruzsálembe vezető út a szenvedés útja, amelynek végén a feltámadás és a szenvedési titok megoldása áll azzal, hogy így kellett Jézusnak szenvednie és bemennie dicsőségébe (24,26). Szerinte tehát az evangéliumnak az a felépítése, hogy Jézus galileai és jeruzsálemi működése közé a Jeruzsálembe menetelről szóló hosszabb részt iktat, Lukács sajátságos krisztológiájából következik. Ebben a magyarázatban helyes az a megfigyelés, hogy a Jeruzsálembe menetellel párhuzamosan többször van szó arról, hogy Jézusnak szenvednie 164