Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
III. Jézus Galileában
minden! Illetőleg még egy láncszem hiányzik. Gondoljunk a Hegyibeszéd bevezetésére, az első boldogmondásra: Tietek az Isten országa! Megajándékoz minket érdemünk nélkül, sőt bűnünk és hibáink ellenére is az ő szeretetével. Isten fiaivá tesz, hogy hozzá hasonlók legyünk szeretetben. Ahogyan ő nem vár szeretetünkre, hanem előbb szeretett minket, úgy mi se várjunk embertársaink szeretetére, hanem előbb szeressük őket. Jézus etikája, Isten etikája és Isten fiainak etikája egy: az embertársat kereső szeretet. Könyöriilet 36—38. Jézus újabb oldalról világítja meg a szeretet etikáját. Az emberi együttélés egyik legfontosabb elve a jogosság és az igazság. Az emberek ennek mértéke alá helyezik, és így ítélik meg egymást. Szükség van erre is. A gonoszság elítélése megóvja az emberi közösséget a végső szétzülléstől· De a sebek és a bajok gyógyításához más is szükséges. A könyörület. Jézus megint Istenre mutat: az Atya, aki az Ótestamentum szerint a jogosság védelmezője, megkönyörül az emberen. Az Ótestamentum alapján a rabbinizmus is tanít hasonlót: „Ahogyan Atyánk irgalmas a mennyben, úgy legyetek irgalmasak a földön!" Most azonban ez kézzel foghatóan közel jut hozzánk Jézusban. Az ő megjelenése azzal a meglepetéssel járt, hogy a várt ítélet helyett a kegyelem esztendeje kezdődött, mert Isten megkönyörült az emberen. Itt érvényesül Jézus etikájában az ő sajátos eszhatológiája. Ahogyan ő nem ítél, hanem könyörül az emberen, úgy várja el tanítványaitól, hogy ne ítéljenek, hanem legyenek egymással könyörületesek. Máté itt is más megfogalmazásban hozza Jézus szavait: „Legyetek tökéletesek, ahogyan a ti mennyei Atyátok is tökéletes!" Ö úgy látta, hogy Jézus tökéletes igazságot követel az embertől: ezt állítja zsidókeresztyén olvasói elé. Lukács szerint Isten tökéletessége egyenlő azzal, hogy irgalmas, és az Isten fiai is akkor tökéletesek, ha irgalmasok hozzá hasonlóan. Jézus ezt azzal teszi világossá, hogy az ítélet mértékéről beszél, amit egymásra alkalmazunk: „Azzal a mértékkel, amely· lyel ti mértek, mérnek majd nektek viszonzásul." Gyökeresen félreértenénk ezt, ha azt gondoljuk, hogy Jézus itt az ítélet sokféle fokozatára gondol az enyhébbtől a szigorúig, és hogy 120