Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

és jómódú olvasói számára különösen időszerűnek érezte. Ezzel ismét egy példáját kapjuk az evangélium időszerű hirdetésének. Máté és Lukács egyformán törekszik Jézus szavainak hű tolmácsolására, de egyik sem végzi azt szolgai módon, hanem arra figyelnek, amit Jézus sajátos helyzetükben akar mondani a különböző gyülekezeteknek. A Hegyibeszéd értelmezése Kezdettől fogva sok nehézséget okozott a Hegyibeszéd szigorú követeléseinek helyes értelmezése. Ilyenek az ellenség szeretete, a bántalmazások korlátlan elviselése, az anyagi javak elvételének eltűrése, Máténál ezenfelül az egyes törvények magyarázata. Korán jelentkezett az a felfogás, hogy ezeket csak a világtól való visszavonulással, a földi javakról való lemondással lehet megvalósítani. így lett a vagyontalanság, a szüzesség és az alázatosság hármas követelménye a keresztyén aszkétaság és szerzetesség alapjává. A középkori teológia azzal oldotta fel a nehézségeket, hogy a szigorú követelményeket evangéliumi tanácsoknak tekintette, amelyeket csak annak kell teljesítenie, aki tökéletes akar lenni, és különös érdemeket akar szerezni Isten előtt. Mások a Hegyibeszéd követelményeit nemcsak az egyénre, hanem a társadalom rendjére is alkalmazták, és mint radikális utópisztikus mozgalmak vagyonközösséget, az államhatalom eltörlését, a gonoszság korlátlan eltűrését stb. követelték. A reformációi teológia nyomán kialakult ortodox teológia Jézus törvénymagyarázataiban olyan követelményeket látott, amelyek teljesíthetetlenek, és ezért összetörik az ember önhittségét, hogy elvezessenek a Krisztusban való hitre. A múlt század végén a Hegyibeszédből ún. érzületi etikát vezettek le, amely szerint Jézus radikális követeléseinél nem a cselekvésen, hanem az érzület megváltozásán van a hangsúly. Űjabbkori zsidó írásmagyarázók szerint Jézus nem tett mást, mint a korabeli rabbik, akik a törvénynél is szigorúbb rendelkezésekkel akarták biztosítani, hogy az emberek véletlenül át ne lépjék Isten törvényét. Az őskeresztyénség eszhatológiai magyarázatával kapcsolatban merült fel az az elmélet, hogy a Hegyibeszéd nem örökérvényű etikát, hanem átmeneti időre szóló etikát tartalmaz, amelynek radikális követelményeit az teszi szükségessé és lehetségessé, 111