Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
Bevezetés
kőzik teológiai fejtegetésekbe, hanem a történeti valóságot kutatja fel, és mutatja be. Ε mögött az a meggyőződés áll, hogy a keresztyén hit nem időtlen, elméleti igazságokon alapul, hanem azon a Jézus Krisztuson, aki az emberi történelem egy bizonyos időpontjában jelent meg a világban. A Jézus Krisztusról szóló evangélium nem más, mint híradás arról, amit az apostolok hallottak és láttak. Ezért az a nemzedékváltás, amely a 70-es évek táján ment végbe, nem egy a sok közül az egyház életében, hanem egyedülálló jelentőségű, mert akkor lép a szem- és fültanúk első nemzedéke helyébe a történeti távlatból visszafelé tekintő -második és valamennyi következő nemzedék. Ettől fogva a Jézusról szóló evangéliumi hagyományba, a keresztyén igehirdetésbe szándékosan vagy jóhiszeműen beszüremlő tévedéseket nem igazíthatják helyre a szem- és fültanú apostolok, hanem az egyház rá van utalva a történetkutatásra, amely fényt derít Jézus életére és működésére, valamint az evangélium útjára az egyház kezdetétől a további történelem folyamán. A második nemzedéknek ebben az új helyzetében szükségszerűen meg kellett születnie az egyháztörténetnek. Lukács páratlan jelentősége abban van, hogy ezt a feladatot meglátta, és legjobb tehetsége szerint teljesítette. Egyháztörténeti munkáját azonban nem egyszerűen a múltért, hanem a jelenért végzi: útmutatásul saját korának egyháza számára. A múlt eseménygazdagsága lehetőséget ad neki arra, hogy sokrétűen világítsa meg saját korának problémáit. Evangéliuma alapján például érezhetően utal arra, hogy az a bizonyos „régi jóslat", amely Vespasianus idején elterjedt Keleten, Jézus Krisztusban valósult meg ßi^n terve szerint. Átszűrődik ez az összefüggés az angyalok énekén, amikor Jézus születésekor a föld békéjéről szólnak. Ugyanakkor Lukács azt is világossá teszi, hogy sem Jézus, sem egyháza nem tör világi hatalomra, mert arra küldetett, hogy szolgáljon. Felmutatja azt a történeti tényt is, hogy a keresztyénség a zsidóságból nőtt ki, és tartja ezt a kapcsolatot. Ugyanakkor megmutatja, hogy már Jézusnál egyetemes emberi horizontú az Isten irgalmáról szóló evangélium, és leírja azt a küzdelmes utat is, amelyen az egyház erre az egyetemes horizontra eljutott, elsősorban Pál működése révén. A keresztyén reménységről is világos az a mondanivalója kortársai számára, hogy Jézus a világnak nem pusztulását, hanem éle8
