Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeruzsálem elfoglalása 52:1—34

rálya, megkegyelmezett Jehójákínnak, Júda királyának, abban az évben, amikor uralkodni kezdett és kihozatta a fogházból. 32 Jóindulattal beszélt vele és székét följebb tétette a többi királyok székénél, akik nála voltak Bábéiban. 33 Kicseréltette rabruháit és állandóan vele étkezett egész életében. 34 Ellátását, állandó ellátásként, Bábel királyától kapta napi szükséglete szerint halála napjáig, egész életében. 1 34:19, 37:2, Jer Sir 2:llk. 20k, 4:3—5.8—10. Nem a vidéki lakosságról, hanem a város szegény rétegéről van itt szó. — 2 Maga ez a fejezet mond ellent ennek a megállapításnak, vö. 31—34. verseket! — 3 A fordításokban mindenütt „réztengert" találunk. De ki érti ezt? Egy eléggé nagy rézből készült medencéről van itt szó, amelyet a szokatlan nagysága miatt nevezett el a héber ember „tengernagyságúnak". — 4 A 12 rézből készült bikát kb. 140 évvel korábban Áház király már egyszer „beszolgáltatta" az asszír királynak hűbéradóban (2Kir 16:17). Lehetséges azonban, hogy később pótolták ezeket a bikákat a templom felszerelésében és most ezeket is elvitte Nebúzaradán testőrparancsnok. — 5 A „küszöb-" (illetlve ajtó- vagy kapu-} őrök rangjáról vö. 35:4. Jeremiás könyvét ez a királyok könyvéből vett történeti tudósítás zárja le (2Kir 24:18—25:30) Jeruzsálem elestéről, a király elfogásáról, a lakosság elég nagy részének az elhurcolásáról, a templom kifosztásáról és a fogságban élő Jójákín király megkegyelmezéséről 561-ben. Egyes helyeken a Királyok könyvéhez képest bőbeszédűbb a tudósítás, elsősorban a kultuszi tárgyakkal kapcsolatban. Vélemény Cedékiás királyról (1—3a). A Királyok és Krónikák könyve stílusában mond a szerző ítéletet Cedékiás királyról, aki az Egyiptomba hurcolt Joakáz király édestestvére (2Kir 23:31) és Jójákímnak féltestvére volt (2Kir 23:34.36). Cedékiás igen fiatalon került a trónra. Nem volt rossz akaratú, hanem inkább gyenge kezű és határozatlan uralkodó. Nem tudta helyesen érteni korának a nemzetközi erőviszonyait és ezért nem tudott megbirkózni a háborús párt elvakult fanatikusaival sem (37:2). Vallásilag is elnéző volt. Virágzott uralkodása alatt a szünkretizmus, vagyis az igazi istenhitnek a keverése és elegyítése az idegenből kölcsönzött és „rangosabb isteneknek" a kultuszával. Nem véletlenül említi meg a szerző édesanyjának a nevét. Az anyakirály95.