Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

Jeremiás megragadja az alkalmat és Szerájá szállásmesternek, Báruk testvérének (32:12) fontos és nem veszélytelen megbízatást ad. Bábelba érkezve fel kell hangosan olvasnia az Űr ítéletét Bábel ellen, de sem a száműzötteknek, sem maguknak a babilóniaiaknak nem szabad tudomást szerezniök róla. Fontos azonban, hogy „hangosan" olvassa fel az igéket, hogy „átokként" hangozzanak el. A foglyok azért nem értesülhettek róla, mert csak még jobban szította volna a száműzetésben élők sovinizmusát, márpedig Jeremiásnak ez nem volt szándékában. Ellenkezőleg: 27:7, 29:10. A felolvasás után el kell süllyesztenie a tekercset az Eufráteszben. Nem azért, hogy a Bábel-ellenes iratot megsemmisítse, hanem hogy így pecsételje meg Bábel későbbi sorsát: ahogyan elsüllyed a kővel megterhelt irat az Eufrátesz hullámaiban és nem jön fel a víz színére, ugyanúgy süllyed majd el Bábel is és nem támad fel többé. Arról már nem kapunk hírt, hogy hogyan és egyáltalában végrehajtotta-e Szerájá Jeremiás megbízatását. Jeremiásnak ez a szimbolikus tette is arról tanúskodik, hogy mennyire nem ámította el a prófétát a bábeli világbirodalom ragyogása és hatalma. Éppen hatalmának a csúcspontján tartja Bábelt érettnek az ítéletre és olvastatta fel ezért a halálos ítéletet ott a helyszínen, mert tudja, hogy az Űr igéje nem tér vissza üresen, hanem elvégzi, amiért küldetett. A szakasz utolsó mondata (64b) lezárja Jeremiás könyvét és jelzi, hogy az 52. fejezet már csak függelék, tehát nem Jeremiástól származik. Csak azért került függelékként Jeremiás könyvének a végére (2Kir 24:18—25:30-ból), hogy szemléltesse, mennyire beteljesedtek a próféta fenyegető próféciái Jeruzsálemen. És azt is bizonyítja ez a függelék — éppen az idegen népek felett mondott próféciák után —, hogy végsősorban Izráel sorsa érdekli az ótestámentomi gyülekezetet. De nem abban az értelemben, hogy ő ítélkezhetne Bábel fölött, hanem, hogy Isten az ítéletet saját gyülekezetén kezdi el (lPt 4:17). 92