Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

lapáttal a kezükben. De nem azért, hogy elválasszák a búzát a polyvától, hanem hogy a lakosságot kiszórják az országból, a földet pedig pusztává söpörjék. A 3. versben már kép nélkül szólítja fel Isten az ellenséges katonákat, hogy indítsanak koncentrált támadást Bábel ellen: ne lankadjanak, ne kíméljenek senkit és semmit, hanem hajtsák végre a heremet, mint 50:21.26kk-ban. Addig folytassák a mészárlást, amíg az egész országot és Bábel utcáit meg nem töltik a lemészároltak hullái. Bármilyen borzalmas is ez a háború, Bábel megérdemelte, mert Izráel Szentje ellen vétkezett, amikor feldúlta szentélyét Jeruzsálemben. Az 5. és 6. vers sorait az értelemnek megfelelően rendeztem. Az izráeli és júdeai száműzöttek még Bábéiban vannak. Pedig ott már dúlnak a harcok és mindenkinek az élete veszélyben van. Mi lesz a száműzöttekkel? A szerző most feléjük fordul és megvigasztalja őket: Isten nem akarja, hogy a választott nép elpusztuljon Bábel lakosságával együtt. Mert az Ötestámentom gyülekezete vétkezett ugyan Ura ellen, hűtlen volt a szövetség Istenéhez és megszegte az ahhoz fűződő parancsolatokat, de az Űr nem akarja és nem tudja cserben hagyni népét, mert nem akarja feladni azt a jövőt, amit ő maga tűzött ki maga elé: hogy ezen a népen keresztül szerez üdvösséget az egész világnak. A választott nép lehet hűtelen, de Isten hű marad hozzá: most is választott népének tekinti és hazahozza, ahogyan megígérte Jeremiás próféciájában (29:lkk, 31:lkk). Nem mondta fel sem Júdának, sem Izráelnek a szövetséget, tehát nem kell elhagyott özvegyként maradniok az idegen országban (vö. 3:1, És 44:4k). Ezért hangzik el a felszólítás hozzájuk, hogy meneküljenek a rettenetes ítélet színteréről olyan gyorsan és minden kérdezés nélkül, ahogyan annak idején Lótnak kellett menekülnie Sodomából. Mert Isten nem akarja elpusztítani az ártatlanokat a bűnösökkel együtt, Bábellal együtt nem szabad elpusztulnia Isten gyülekezetének. Bábel menthetetlen (51:7—10). Ebben a szakaszban aranyserleghez hasonlítja a szerző Bábelt. A serlegből Isten parancsára inniok kellett a világ összes népeinek. A hasonlat emlékeztet a harag serlegére Isten kezében, amelyről 25:15k-ban volt szó. A hatás is ugyanaz mindkét esetben. Ott megrészegednek Isten 78