Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

39 Azért vadmacskák laknak ott vadkutyákkal

7 és struccmadarak laknak benne. Soha többé nem lakják, lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre. 40 Ahogyan fölforgatta Isten

8 Sodomát és Gomorát, meg a szomszédságát, így szól az ÜR, úgy itt sem lakik senki és nem tartózkodik benne emberfia. 1 És 47:19, Dán 5:30. — 2 48:30, És 44:25. — 3 25:20.24, 46:9, Ez 30:5. — 4 48:41, 51:30, Náh 3:13. — 5 51:32.26, És 44:27, Jel 16:12. — 6 2. v., 51:44.47.52. — 7 Tk. sakálokról van szó. Csak a héber szöveg szójátékát akartam ezzel a fordítással érzékeltetni a magyarban is. — 8 Gen 19:25, És 13:19. Isten eszköze akaratának a végrehajtásában a szerző szerint a háború, melyet itt a „kard" jelképez (vö. 37b—38a). Isten újra meg újra lecsap a karddal a káldokra, amíg csak el nem tűnik mindaz, ami Bábéinak hatalmat és tekintélyt, biztonságot és jólétet adott: a kormány és a politikai vezetők, a bölcsek és hencegők, a hadsereg és a zsoldosok, a harci kocsik és lovasaik, de még azok a kincsek is, amiket rablóhadjáratain zsákmányolt Bábel és azok a vízvezetékek és csatornák, amelyekkel öntözték az egész országot és termékennyé tették. Vizei kiszáradnak, mert nem tartják karban a csatornákat háború idején és így nagy folyói ellenére is sivár pusztává lesz az egész ország, ahol már csak vadmacskák és sakálok tanyáznak. Az emberi településre is ugyanúgy alkalmatlan lesz, mint Sodorna és Gomora egész vidéke. AZ ÉSZAKI ELLENSÉG 50:41—46 41 Egy nép jön északról,

1 nagy nemzet és nagy királyok kelnek föl a föld legvégéről. 42 Ijjat és kopját ragadnak, kegyetlenek, nem irgalmaznak. Hangjuk zúg, mint a tenger > és lovakon nyargalnak. 72