Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

vonatkozólag is kapott ígéretet Izráel népe. Nagy néppé lesz, megszámlálhatatlan mint a csillagok (Gen 15). A próféták is képviselték ezt az ígéretet, hiszen sem kozmopoliták, sem rajongók nem voltak. De elvetélt filozófusok sem! A legmélyebb értelme szerint fogadták el Isten ígéreteit, de csak ígéretként! Az emberi hatalomra törekvést, és igényt nem fogadják el, érvényesnek is csak azt a népi hatalmat, amely az Isten ajándéka. És amikor a választott nép erejét veszítve kétségbe esik, a próféták még mindig remélnek. Amikor a nép már a „vallás" végső alapjaiban is kételkedni kezdett, akkor a próféták „reménységet" öntöttek a népbe. Ezen a ponton tűnik ki a nagy különbség a próféták és a nép történetszemlélete között. Nem arról van szó az idegen népek fölött kimondott ítéletekben, hogy a választott nép fog győzni, hanem, hogy Isten fog győzni. És ezt a győzelmet mint valami csodát tapasztalja meg és ismeri el a legyőzött nép. Nem Izráel jelenik meg a porondon az ítélőbíró szerepében, nem a választott nép hivatott az idegen nemzetek megítélésére és leigázására, hanem egyedül Isten uralkodik. így kapjuk meg azt a szemléletet, amely irányadó ennek a kétségtelenül nehéz bibliai szakasznak a magyarázatánál. Nem mintha máshonnan vennénk kölcsön ezt a magyarázó elvet, hanem mert magából a szövegből következik. Isten uralmának, országának a felállításáról van szó! Ezért zárul Jóéi könyve ezekkel a szavakkal: „Mert az ÜR lakik Sionon." És Abdiás utolsó mondata így hangzik: „...és az ÜRé lesz a királyi uralom." Nem szép frázisok ezek a próféták igehirdetésében, zárómondatok a gyülekezet „megnyugtatására és építésére", hanem az egész ótestámentomi üzenet foglalata. Ezért mondja Ézsaiás (19:16—25), hogy Egyiptom félni fog Júdától, de csak azért, mert ha Júdára gondol, akkor a Seregek URára kell emlékeznie, akinél készen van az ítélet. Egyébként azt reméli a próféta, hogy az egyiptomiak is megismerik Istent és neki fognak szolgálni (vö. És 45:15). Istent sdját elgondolásai, saját akarata vezeti a többi népek megítélésénél is — nem pedig emberek, vagy akár a választott nép kívánságai és vágyai. Az idegen népek fölött kimondott isteni ítéletek egyetlen célja, hogy „megtudják, hogy én vagyok az ÚR" —, ahogyan ezt Ezékiel próféta olyan sokszor hangsúlyozza. 8