Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

1 Babilóniai tájegység neve: nar marratu = „Keserű folyó", a Tigris és Eufrátesz torkolatvidéke. Egyúttal szójáték is rejlik a Merátajim szó mögött, mert a szó jelentése héber formájában „kettős lázadást" jelent. — 2 Ez 23:23. Egy babilóniai arám törzs neve (Puqudu) Kelet-Babilóniában. De csatorna is szerepelt ezen a néven, ami megint csak tájegységre enged következtetni. Ugyancsak szójáték is akar lenni itt, mert jelentése „meglátogatás = büntetés". — 3 34:22, 2Sám 16:11, 2)Kir 18:25, 2Krón 36:23, És 10:6, 41:28, 48—14. — 4 4:6, 48:3, 51:54. — 5 51:20, És 14:6. — 6 És 13:5. — 7 46:21, Zs 22:13, És 34:7. — 8 És 34:8, 47:3, 61:2, 63:4, 2Kir 25:1.9.13—17. — 9 És 51:5. Ezúttal egy nép, illetve uralkodója kapja Istentől a parancsot, hogy vonuljon Bábel ellen és hajtsa végre a heremet. A babilóniai tájnév, illetve helységnév az egész ország és annak fővárosa helyett szerepelnek és mint szójáték jelzik egyrészt Bábel magatartását („kétszeresen lázadó"), másrészt a sorsát („büntető meglátogatás"). Egész Bábelen kell tehát végrehajtani azt a régi haditörvényt, hogy a legyőzöttet, minden élő és élettelen jószágával együtt meg kell semmisíteni. Különösen is fontos volt az élelmiszerkészlet elpusztítása. Ezért hangzik el a felszólítás a 26. versben a várost elfoglalóhoz, hogy nyissa ki a magtárakat, hordják a piactérre és gyújtsák meg (vö. Deut 13:16k), hogy vágják le az állatokat. Ez utóbbit is szó szerint kell értenünk és nem átvitt értelemben Bábel katonaköteles ifjúságára vonatkoztatnunk, amint ezt több magyarázó teszi. A parancs elhangzása után azonnal következik annak végrehajtása. A jórészt Jeremiás könyvéből vett képekkel (vö. 4:6, 6:1, 51:54) írja le a szerző az isteni parancs végrehajtásának eredményét: Csak az történt Bábellal, amit ő követett el fénykorában a többi nép ellen. A népek pörölye volt sokáig, most ő törik össze a népek szeme láttára. Ezek csak ámulni és csodálkozni tudnak Isten ítéletének a gyors bekövetkezésén. Mert Bábel összeomlása nem véletlenül következik be. Sorsa Isten akaratából pecsételődik meg. Még akkor csapdát vetett neki Isten, amikor világuralomra tört, hiszen már akkor „kikezdett az Istennel". Saját erejében bízva és elbizakodva az Istenhez mérte magát, ez pedig egyet jelentett azzal, hogy beleesett Isten csapdájába, a saját sírját ásta meg. Hiszen Istennek csak ki kellett nyitnia tárházát, előszednie „kárhoztató fegyvereit", vagyis a rendelkezésre álló népeket (És 13:5) a hadszíntérre szólítania, hogy célját elérje. Az Isten tárházáról szóló kép nagy69