Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

nevezett babilóniaiakhoz, hogy vonuljanak Kádár és „Kelet fiai" ellen. Jeremiás szemében Isten minden népnek Ura, tehát parancsol a babilóniai hadseregnek is (27:6). Csak a 30. versben nevezi meg Bábel királyát, aki hadjáratot tervez az arab törzsek ellen. Lényegében azonban Isten tervét hajtja végre, amikor megfosztja az arab beduinokat minden vagyonuktól: nyájaiktól és tevéiktől, sátraiktól és annak egész felszerelésétől. Mint valami átokszó hangzik el felettük az ellenség kiáltása: „Iszonyat köröskörül!" Á 30. verssel újabb jelenet kezdődik. A 28—29. versekben a közvetlenül fenyegetett kédáriak sorsát írta le a szerző, most „Hácór lakói" ellen irányul Isten felhívása. Jer 9:25-höz hasonlóan itt is körülnyírt hajúaknak nevezi a beduinokat, akik a puszta magaslatain táboroznak. Ott biztonságban tudják magukat és megvetéssel gondolnak a puszta szabadságát élvezve a városok kapuira és záraira. De Isten büntetése elől ők sem tudnak elmenekülni. Hatalmas hadsereg támad rájuk minden oldalról, amely szétszórja a puszta fiait a szélrózsa minden irányába, a zsákmánnyal megrakott tevéket elhajtják, a legelőket elpusztítják, a településeket lakatlanná teszik. A szöveg nem mondja meg, hogy miért sújtja Isten ilyen nagy csapással a magukat biztonságban és békében tudó arab törzseket. Talán azért, mert a szerző feltételezi, hogy a beduinok rablótámadásai ismeretesek voltak mindenki előtt. ÉLÁM ELLEN 49:34—39 34 Az ÜR igéje, melyet Jeremiás prófétához intézett Élám ellen, Cidkijáhu

1 júdeai király uralkodása elején.

2 35 Ezt mondja a Seregek URa: 37 íme, összetöröm Elám íj ját,

3 ereje legjavát. 36 Négy szelet

4 zúdítok Élámra az ég négy sarkából, s odaszórom őket mindegyik szélnek és nem lesz nép, ahová el nem kerülnének Elám szétszórtjai. 57