Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

kézenfekvőbb az a föltevés, hogy a háború az ártatlan emberek­re is szenvedést és nyomorúságot hoz. Hiszen minden isteni íté­let azzal jár, hogy nemcsak a bűnösök, hanem az ártatlanok is szenvednek miatta (Jón 4:11). Ha pedig ez így van, akkor Edóm még kevésbé menekülhet meg az ítélet elől: Romhalmazzá lesz minden városa, elsősorban a főváros, Bocra, mert esküvel fogadta meg az ÜR, hogy elpusztítja. A 14—16. versek megegyeznek nagyban és egészben Abd 1— 4-el, de a kisebb eltérések arra utalnak, hogy a szerző emléke­zetből idéz az utóbbi prófétától. Ez a szakasz szemléletesen írja le, hogy hogyan kezdődik el az Edóm ellen meghirdetett ítélet és hogyan lesz a lakosság elbizakodott magatartásából siral­mas jajgatás. Az ítéletet elindítja az a parancs, amelyet a pró­féta mint Isten követe intéz egy látomás alapján a népekhez (14). A továbbiakban maga Isten szólítja meg Edómot, amely meg­támadhatatlannak tartja magát a magasan fekvő hegyi erődít­ményekben és megközelíthetetlen sziklahasadékokban. Hiero­nymus szerint az edómiak szerettek a mesterségesen kivájt szik­lahasadékokban lakni. A szerző szerint elsősorban a főváros, Bocra várát építették magas sziklára. Isten keze azonban ott is eléri őket. A világtörténelem isteni igazságszolgáltatása áttöri a népek biztonsági rendszerét és ítélete leleplezi az emberi gőgöt. Edóm tehát hiába bízik kedvező földrajzi fekvésében. Telje­sen elpusztul, mint egykor Sodorna és Gomora. Pusztulása nem részvétet vált ki a környező népek körében, hanem egyrészt ámulatot, mert emlékezteti őket Isten ígéreteinek a beteljesedé­sére és jelenvalóságára a történelemben, másrészt gúny és kár­öröm kíséri ennek a népnek a pusztulását. A 19—21. versek 50:44—46-ból is ismertek, de ott Bábéira vonatkoznak. A pásztoréletből vett képben a színtér a legelő, a figurák pedig az oroszlán és a juhok, a pásztorok és a pásztor­fiúk. A hasonlat rendkívül illik Edómra, hiszen elsősorban zöld legelőiről volt híres. Az oroszlán előtör hirtelen a Jordán sűrű bozótjából, rátámad a legelésző nyájra, a pásztorok magára hagyják a nyájat és elmenekülnek. így tör rá az Ür Edómra, így veszíti el egy szempillantás alatt kormányát és önállóságát. Isten pedig föléje helyezi azt az uralkodót, akit ő választ ki. A „ki­4* 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom