Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)
Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51
versek összecsengenek Num 21:28-al és Bileámnak Móáb ellen mondott jövendölésével (Num 24:17). Kifejezetten Jeremiás prófétától tehát csak a 40—42 versek származnak ebből az egész nagy szakaszból, a többi mind máshonnan kölcsönvett idézet csupán. Abban az időben ugyanis még ismeretlen volt a szerzői jog fogalma, másrészt az istentiszteleti használat egészen a kanonizálásig alakította és formálta a szöveget. GYÁSZÉNEK MÓÁB FELETT (29—39) Azzal a váddal kezdődik ez a szakasz, hogy Móáb népe egyre nagyobb gőggel tört politikai céljainak az elérésére. Kevélysége azonban üres hencegést takart és az akkori emberek is jól tudták, hogy aki nagyra vágyó, az nem válogat az eszközökben. A 29. versben a júdabeliek szájából hangzik el ez a megállapítás, a 30. versben pedig maga Isten erősíti meg ezt. A gőg, az elbizakodottság mindig kihívja Isten ítéletét (vö. Péld 3:34). Ennek következménye, hogy a „pusztító" feldúlja a gyönyörű szőlőskerteket, amelyek az egész országra kiterjednek egészen a Holt-tengerig és a szüretet kísérő vidám kurjongatást a hódítók ordítozása váltja fel. Ahogyan a héber szöveg mondja: „A kurjantás nem igazi kurjantás" (33c), hanem gyászének, amely azzal kezdődik, hogy Isten összetöri a neki nem tetsző edényt: Móábot (38b) és ő maga kezd gyászénekbe a nép és az ország felett, virágzó városai és termékeny fennsíkjai felett (31k és 36). Még Isten szívét is fájdalom tölti el és zokog mint a fuvola, hogy „összetörte Móábot" (38). Hiszen az ítélet nemcsak a gőgös népet sújtja, hanem a föld minden növényét is, amelyek Istennek köszönhetik termékenységüket. Tehát nem Móábot gyászolja Isten, hiszen mielőtt-a „pusztító" megérkezett volna, Isten már kimondta a „halálos ítéletet" Móáb népe fölött. Ezt az elhatározott pusztulást semmi és senki sem tudja megakadályozni. Tele rémülettel szemlélik a szomszéd népek, hogy hogyan változik át Móáb szerencséje szerencsétlenségbe és nyomorúságba (39). 41