Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

benne (bár a két nép rokon egymással!), ami szinte kézenfekvő volna, hanem azért, mert elbizakodott, gőgös és felfuvalkodott az egy igaz Isten ellen. Ezért kell elpusztulnia Móáb egész országának, gőgös lakosságának és ezért lesznek „városai pusztasággá, ahol senki sem lakik többé". A 9. versben az emberhez nem méltó maró gúny, a 10. versben pedig a késői zsidóság haragja és dühe szólal meg. A 10. versnek még külön fatális jelentőséget adott az a körülmény, hogy VII. Gergely pápa is többször hivatkozott reá, többek között Lotharingiai György herceghez írt levelében is! NEM LESZ BÉKE MÓÁB ORSZÁGÁBAN (11—17) A biztos pusztulás bekövetkezése előtt még egyszer visszatekint a próféta a múltba és összehasonlítja Izráel és Móáb eddigi sorsát. Móáb nyugodt életet élt. Földrajzi helyzete is megkímélte attól, hogy együtt szenvedője legyen a nagy történelmi események következményeinek. Eddig a deportálásban sem volt része. A szőlőskertek földje (vö. 32k) hasonló volt ahhoz az óborhoz, amelyet nem bolygattak meg, rajta hagytak a seprőn, megmaradt eredeti íze és zamatja. Ezzel szemben Izráel földrajzi helyzeténél fogva is a világhatalmak játékszere volt, szenvedője minden ellenségeskedésnek ezek között. Most azonban vége szakad ennek a nyugalomnak. Isten „csaposokat" küld az országba, akik nemcsak lefejtik seprőjéről Móábot, hanem kiöntik a nemes bort: a hordókat kiürítik, a korsókat pedig összetörik. Nemcsak megzavarják eddigi békés nyugalmában Móáb népét és vonják bele a háborús konfliktusokba, hanem egész léte kerül veszélybe. A 13. verset a legtöbb magyarázó prózai toldaléknak tartja és nem származtatja Jeremiás prófétától. Hiszen Jeremiás egész alapállására ebben a próféciában az a jellemző, hogy nem azért bünteti meg ilyen súlyosan Isten Móábot, mert Kámósnak áldoz, tehát a bálványokban bízik (vö. 7. v.), hanem azért, mert föllázadt és felfuvalkodott az Úr ellen (42. v.). Csak a késői zsidóságra jellemző az, hogy szinte mindent a bálványimádásra vezet vissza. Ezért hasonlítja össze a toldalék szerzője Móáb népének a sorsát az északi országrész sorsával. A próféta arra akar utalni ezekben 38