Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

északra elterülő fennsíkra kell gondolnunk. — 14 Vö. Zof 1:12. — 15 7. v.; Num 21:29, Bír 11:24, lKir 11:7, És 46:1.2. — 16 Vö. lKir 12:29, Hós 10:6. — 17 Vö. És 16:6. — 18 Vö. 50:27. — 19 46:18, 51:57. A G-ben ez a mondat hiányzik. — 20 Mesa király rezidenciája volt 860 körül. — 21 Az Arn ón tói északra. Vö. Deut 2:36. — 22 Num 21:13. — 23 Nem tudjuk a helyét. — 24 Vö. És 15:4. Itt győzte le Mózes Szíhónt: Num 21:23. — 25 Ammantól délre. — 26 Nem tudjuk a helyét. — 27 Az Aró értől keletre. — 28 Medébatól délnyugatra (= máin). — 29 Ám 2:2. — 30 Nem tudjuk a helyét. — 31 A 21—24-ben felsorolt helyek mind Medéba és Díbón között voltak. — 32 Jer Sir 2:3. — 33 25:27. — 34 2:26, Ez 25:8. — 35 A G értelemszerűen fordítja így: a szakadék falain fészkel. — 36 És 16:6. — 37 És 15:5, 16:7.11. — 38 És 16:1.7. Valószínűleg az ország fővárosa = el kerák. — 39 Jazér az ország északi részén, az ammóni határon fekszik. Eusebius szerint Rabbat Ammóntól nyugatra 8— 10 római mérföldre. — Vö. És 16:8. — 40 És 16:8 Szibma fél km-re volt Hesbóntól. Egész környéke szőlőterület volt és a bora híres. — 41 És 16:10, Jóéi 1:12 — 42 Vö. 25:30. — 43 Hesbóntól északra feküdt. — 44 A Holt-tenger déli csücskétől délre fekszik. — 45 Mivel Cóár és Hórónajim mellett említi, Eglajimra gondolhatunk (És 15:8), amely Rabbat Móábtól délre feküdt. — 46 Talán sél en-numéra a Holt-tengertől délkeletre. Vö. És 15:6. — 47 És 15:2, 16:12. — 48 És 15:5, 16:11. — 49 47:5, 49:3, És 15:2.3. — 50 Gen 34:37. — 51 22:28, Hós 8:8. — 52 És 8:8. — 53 30:6, 49:22.24, És 13:8, 21:3, Mik 4:9. — 54 És 7:8. — 55 És 24:17.18. — 56 11:23. — 57 A hagyományos fordítás mindig irodalmilag értelmezi ezt a mondatot, pedig a nominális mondat szabályai szerint úgy is érthető, hogy addig (azaz az idők végéig) sújtja ez az ítélet Móábot. Az egész fejezet egyetlen prófécia Móáb ellen. Most tehát Izráel keleti szomszédai kerülnek sorra, de 25:21 alapján azt várnánk, hogy Edóm, Móáb és Ammón sorrendben történik meg ez. Ehelyett Móáb kerül az első helyre, talán a terjedelme miatt. Több megfontolás alapján arra kell következtetnünk, hogy az eredeti jeremiási szöveget a késői zsidóság alaposan kibővítette. Igaza van ugyanis Weisernek (Jeremia II, 305), aki azt mondja, hogy a szövegben sok az ismétlés és ennek következtében az ellentmondás is. A gondolatmenetet állandóan zavarják ezek, váltakozik benne a költői szöveg a prózával és feltűnően hasonlít másutt található prófétai szövegekhez. A prófécia terjedelmét minden bizonnyal meghatározta az a tény is, hogy Izráel és Móáb között történetük kezdetétől fogva nagy volt az ellentét, hiszen Izráel a móábi nép kezdetét Lót leányainak a bűnére vezeti vissza (Gen 19:30kk) és az 1868-ban megtalált Mesa-felirat is azt mutatja móábi szemszögből, hogy a 9. 3» 35