Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Személyes ígéret Bárúknak 45:1—5

seiről. A jeremiási könyvtekercs felolvasása után évekig kellett Jeremiásnak és Báruknak rejtőznie Jójákím király elől. Abban az időben, amikor a szenvedélyes lelki tusák után viszszanyerte Jeremiás próféta belső békességét (vö. 20:7kk, 17:14kk, 18:18kk), Báruk igazi értékeit is föl tudta fedezni. Odaadó barátnak bizonyult, aki sohasem hagyta cserben. Vele ment Egyiptomba is és az utolsó pillanatig leírt mindent Jeremiásról, amit fontosnak tartott az utókor szempontjából. Mindig szerény. Meghúzódik a mester mögött és így érthető annak a helyzetnek a tartalma, amely arról tudósít, hogy a kegyes tanítvány kevés jutalmat kapott és egyre több terhet kell hordoznia. A próféta ekkor saját tanítványa részére is közvetlen igét kap az Űrtól. Nemcsak azért, hogy erősítse a hitét. Báruk életét illetően később is nagy jelentőségű volt az ige, amit a próféta közvetített neki. Báruk 605-ben kapja meg mesterétől ezt az isteni igét. Ebben az évben ragadja magához Nebúkadreccar a világtörténelem kormányrúdját a Karkemísnél aratott győzelmével Nékó fáraó fölött és ezzel alakot öltött a Jeremiás által annyiszor hangoztatott „északi ellenség". Fölvetődik a kérdés, hogy miért mondja el Báruk ezt az eseményt. Minden bizonnyal azért, mert ezzel is igazolni akarja, hogy minden veszély és szenvedés ellenére beteljesedett az ígéret, hogy „zsákmányul kapja az életét". Báruknak igen nagy szüksége volt erre a vigasztaló szóra. Neki kellett leírni mindazt a borzalmat, ami népét fenyegette és végül utol is érte. Közben arra is kellett gondolnia, hogy ebben az életet pazarló világban mi lesz vele!? Az erre kapott válasz nem valami kecsegtető. Az ítélet idejét éli a választott nép, mert Isten így akarja. Most lerombolja az Űr mindazt, amit eddig felépített. Báruk se kívánjon ilyen ítéletidőben jó napokat magának. Nem volna reális. Sem a népnek, sem Báruknak, a nép fiának, nem szabad nagy csodákra sem várnia. Az ítélet idején „rosszat hoz Isten minden testre" és ez a rossz nem kímél senkit. Magát a prófétát és annak tanítványát sem! De egyet tudnia kell Báruknak: Isten gondviselő szeretete vigyáz az életére. Az ótestámentomi kegyes szempontjából igen fontos ígéret volt ez. Számára ez a földi élet pótolhatatlan érték, mert a halál utáni 237-