Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Ne menjetek Egyiptomba! 42:1—22

áradt haragom, lángoló haragom Jeruzsálem lakosaira, úgy árasztom ki lángoló haragomat rátok, ha Egyiptomba mentek. Es átokká, borzadállyá, szidalommá és gyalázattá teszlek ott, és nem látjátok meg többé ezt a helyet. 19 Ellenetek szólt az ÜB, Júda maradéka! Ne menjetek Egyiptomba! Jól értsétek meg, hogy figyelmeztettelek benneteket a mai napon! 20 Saját magatokat csapjátok be, amikor Istenetekhez, az ÜRhoz küldtetek és azt mondtátok: Imádkozzál Istenünkhöz, az ÜRhoz és akármit is mond Istenünk, az ÜR, mondd meg nekünk, mi pedig megtesszük. 21 En most is mondtam nektek, de ti nem hallgattatok Isteneteknek, az ÜRnak szavára és semmire, amivel hozzátok küldött. 22 Most hát tudjátok meg jól, hogy fegyver, éhínég és dögvész miatt haltok meg azon a helyen, ahová menni kívántok, hogy ott jövevényként lakjatok. 1 40:8.13, 41:11. — 2 G-vel, vö. BH. és 43:2. De: 40:8. — 3 Gen 31:50. — 4 7:23, Deut 6:3. — 5 1:10, 24:6, 31:28, 33:7. — 6 Mert Nebúkadreccar oda is elviszi a háborút, vö. 43:8kk. Jísmáél minden valószínűség szerint magával hurcolta Jeremiást Micpából Gedalja meggyilkolása után és ő is azok között volt, akik Jóhánánhoz csatlakoztak, amikor a két csapat farkasszemet nézett egymással (vö. 41:11—15.). Azoknak a táborában van tehát most Bárukkal együtt, akiknek arról kell dönteniök a határhelységben, hogy visszatérnek-e megint hazájukba, vagy pedig kivándorolnak Egyiptomba. Most megint Jeremiás kerül az események középpontjába. Báruk részletesen tájékoztat bennünket arról, hogy bár Istennek az utasítása másként hangzott, a maradék nép mégis kivándorol Egyiptomba és Jeremiás utolsó órájáig hiába prédikálja Isten akaratát. Megkérdezik Jeremiást (42:1—6). A sors kegyetlenül bánik a prófétával! A sokat gyalázott és megkínzott öreg próféta az egyetlen szilárd pont volt ebben az aggódó csapatban. Gyermekek és nők nyújtják ki feléje kezüket és a férfiak feszülten várják tanácsait. Mennyi mindent kellett már megérnie! Boldog volt Jósiás király idején, megérte, hogy egyik király a másiknak adja át trónját és tűnik el a történelem süllyesztőjében. Elmúltak mellőle ellenségei és ellenfelei, elveszítette sok barátját és a nép 220-