Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

11 Menj föl Gileádba, hozzál balzsamot Egyiptom szűz leánya!

7 Hiába szedtél sok orvosságot nem gyógyulsz meg.

8 12 Meghallják a népek gyalázatodat, jajveszékelésed betölti a földet, mert vitéz vitézbe botlott és együtt estek el mindketten. 13 Az az ige, amelyet Jeremiás prófétának jelentett ki az ÜR, hogy eljön Nebúkadreccar, Bábel királya és leveri Egyiptom országát: 14 Vigyétek hírül Egyiptomnak, hirdessétek Migdólban, hirdessétek Nófban és Tahpanhészban! Állj fel, légy készen — mondjátok, mert a fegyver már emészt körülötted! 15 Miért dőlt le a bikád?9 Nem áll már, lelökte az ÜR.

1

0 16 Sokan elbuktak vagy ráesett egyik a másikra, miközben ezt mondták: Föl, térjünk vissza népünkhöz és szülőföldünkre a kegyetlen fegyver elől! 17 „A fáraó, — kiáltották ott — Egyiptom királya, szájhős, elmulasztotta az időpontot!" 18 Élek én, — így szól a Király, Seregek URa a neve —, oly bizonyos, mint ahogy ott áll a Tábor a hegyek között és a Karmel a tengerben, hogy eljön. 19 Készíts batyut magadnak a fogsághoz, aki Egyiptom leányánál lakol, mert ásító ürességgé lesz Nóf, kiég és nem lesz lakója, 20