Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

ben. Ez többek között azt jelenti, hogy nem a fiaknak, az utódoknak kell ezután bűnhődniök az apák, az elődök vétkeiért (29. v.). Szerintem a deportáltak körében keletkezett az a közmondás vagy szállóige, hogy az apák ettek éretlen szőlőt és a fiak foga vásott el tőle. Ezékieltől eltérően, aki határozottan visszautasítja ezt a gondolatot, hogy Isten az utódokon kéri számon a múltban elkövetett bűnöket, Jeremiás úgy véli, hogy a viszonzásnak ez a módja csak az üdvkorban szűnik meg. Az üdvkorban majd nem kell az utódoknak fizetniök az ősök bűneiért! „Izráel történetének ez a korszaka lezárul és új élet kezdődik a személyes felelősség alapján" (

Weiser, Jeremia II, 285). Az új szövetség (31:31—34). Akár ennek a két fejezetnek Északizráelre és Júdára vonatkozó jövendöléseit, akár Jeremiásnak egyéb, a végre vonatkozó próféciáit vizsgáljuk, azonnal feltűnik, hogy több más próféciával ellentétben Jeremiás rendkívül józanul írja le az üdvösség korát. Kikapcsol minden csodaszerű vonást. Nem beszél pl. a paradicsomi kor visszatértéről sem. Megmarad az evilági realitások határai között, anélkül, hogy viszont az üdvösséget csak Izráelre vonatkoztatná. Ezzel is azt akarja jelképezni, hogy az üdvösség nem egyszerűen a lélek csendes megnyugvása lesz, hanem az egyénnek és közösségnek olyan igazságos életét, életkörülményeiknek olyan igazságos elrendeződését jelenti, amelyben Isten az Ür és az ember nem kényszerből, hanem szíve szerint teljesíti Isten akaratát. Sokszor úgy tűnik, hogy Jeremiás szerint a boldog jövő nem több, mint a „régi jó idők visszatérése". Az országban megint boldog emberek laknak, az üde legelőkön állatok legelésznek békésen (31:27). Űjból ültetnek szőlőskerteket és azok élvezik a termést, akik plántálták (31:5). Az elpusztult hajlékok és helyiségek megint felépülnek és szebbek lesznek, mint valaha (30:18). TJjból tartanak zarándoklatot a Sión hegyére, Jeruzsálem templomába (31:6). A házakban vidám emberek laknak és ünnepi körtáncot lejtenek a fiatalok (30:19, 31:13). És mindennek a hátterében a 722-es katasztrófa képzelendő el. A különbség tehát óriási a régi és az új között. Mégis úgy tűnik, hogy Jeremiás szerint a régi normális életkörülmények térnek vissza. A régi és az új között mégis nagyobb a különbség Jeremiás szerint, mint bármelyik prófétai elődjénél! Elsősorban az új 151-