Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

mint a tanulatlan borjú. Téríts meg engem,

3

6 hogy megtérjek, mert te vagy URam az én Istenem! 19 Miután elfordultam megbánást éreztem. Miután megismertem magam, combomat vertem,

37 szégyenkeztem és pirultam, mert viselnem kellett ifjúságom gyalázatát. 20 Hát nem drága fiam-e Efraim és gyönyörűséges gyermekem? Hiszen, valahányszor szóltam ellene, újra meg újra rá kellett gondolnom. A bensőm remeg érte, irgalmaznom kell neki, — így szól az ÜR. 21 Állíts magadnak jelzőoszlopokat, rakjál útjelzőket, vigyázz az országútra,

3

8 az útra, amerre mentél! Térj vissza Izráel szüze, térj vissza városaidba! 22 Meddig ténferegsz még,

3

0 te hűtlen leány?

40 Hiszen újat teremtett az országban, az ÜR:

41 nő környékezi meg a férfit. 23 így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Fogják még mondani ezt az igét Júda országában és városaiban, ha majd fordítok sorsukon: „Áldjon meg téged az ÜR, igazság ligete, te szent hegy!" 24 Ott lakik majd Júda minden városával együtt, földművesek és a nyájjal vándorlók. 25 Mert felüdítem az eltikkadt lelket és megelégítek minden elepedt életet. 26 Erre fölébredtem, fölnéztem: Az alvásom kellemes volt. 27 íme napok jönnek, így szól az ŰR, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal. 28 És ahogyan 135-