Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

31:1 Abban az időben —, így szól az ÜR, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig a népemmé lesznek. 2 Így szól az ÜR: Kegyelmet talált a pusztában

2

1 a fegyver elől megmenekült nép, a nyugalma

2

2 felé tartó Izráel.

2

3 S A messzeségben is megjelent nekem az ÜR: örök szeretettel szeretlek,

2'

1 azért vontalak magamhoz szeretettel.

2

5 4 Fölépítlek még és fölépülsz Izráel szüze. Fölékesíted még magad kézi dobokkal és vonulsz a vigadozók körtáncában. 5 Szőlőket ültetsz még Samária hegyein,

2

6 és nemcsak ültetnek az ültetők, hanem szüretelnek is. 6 Mert lesz egy nap, mikor így kiáltanak az őrök Efraim hegyén: Induljatok, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az ÜRhoz!

2

7 7 Mert így szól az ÜR: Ujjongjatok Jákób miatt, örüljetek, vígan kiáltozzatok a népek élén, hirdessétek, dicsérjétek és mondjátok: URam, megszabadítottad népedet, Izráel maradékát! 8 Meghozom őket Észak földjéről, összegyűjtöm a föld pereméről. Lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: mint nagy gyülekezet térnek ide vissza. 9 Sírva jönnek, esedezések között vezetem őket vízfolyásokhoz, egyenes úton, nem botlanak meg rajta, mert Atyja lettem Izráelnek és Efraim az elsőszülöttem. 133-