Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

nak többé idegeneket, 9 hanem Istenüket, az Urat fogják szolgálni és Dávidot, a királyukat, akit támasztok nekik.

7 10 Te pedig ne félj Jákób szolgám,

8 — így szól az ÜR, ne reszkess Izráel! Mert megszabadítalak a távolból és magodat a fogság földjéről.

9 Visszatér Jákób, és békéje lesz, gondtalanul él, nem riasztja senki. 11 Bizony, veled leszek —, így szól az ÜR, és megszabadítalak. Mert véget vetek

1

0 minden népnek, akik közé szétszórtalak. De neked nem vetek véget, bár igazságosan fenyítelek,

11 mert nem tartalak egészen ártatlannak. 12 Ezt mondta az ÜR: Halálos a romlásod, gyógyíthatatlan zúzódásod. 13 Sebedért a pert senki sem perli, gyógyszer és kötszer nincsen számodra. 14 Elfelejtett téged összes szeretőd, nem törődnek veled. Megvertelek, mintha ellenség vert volna és kegyetlen ember megfenyített volna. Mert sok a te bűnöd és nagy a te vétked. 15 Miért kiáltozol bajodban,

1

2 halálos fájdalmadban? Mivel sok a bűnöd és nagy a te vétked, azért bántam így veled. 16 A téged evőket mind meg fogják enni,

1

3 minden szorongatod fogságba fog menni.

14 Fosztogatóidat ki fogják fosztani, összes prédálóidat prédára fogom adni. 131-