Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás levele a száműzötteknek Babilóniába 29:1—32

okolja: „Mert az ő békességétől függ a ti békétek!" A sálómot itt abban az egészen átfogó jelentésében kell értenünk, amiben a lelki békesség és boldogság csakúgy benne van, mint a testi, anyagi jólét, a rendezett társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális viszonyok, tehát a béke. És Jeremiás Bábel sálómjához köti népe sálómját (vö. 27:5kk). A deportáltaknak meg kell érteniük, hogy együvé tartoznak az ottani lakossággal, ők is egy része a nagy babilóniai világbirodalomnak. Világosan látja Jeremiás, hogy egy háború Babilóniában a foglyokra is súlyos csapásokat mérne, viszont a békés gazdasági jólét nekik is javukra válik. Amikor most ebben az országban laknak, létük és boldogságuk összefonódott Bábel sorsával. Nem egoizmusra akarja tanítani a foglyokat, mintha azért kellene csak törődniök Bábel sorsával és előmozdítaniok az életszínvonalat, mert az nekik is hasznot hajt. Elsősorban a próféta mélyen imádságos lelkületéből fakad ez a tanács, ö is imádkozott már ellenségeiért (18:20). Lelkipásztori tanács akar ez lenni honfitársainak, saját hitelének a nagy fölfedezését adja tovább. Hallatlan dolog volt ez kortársai szemében. De a helyzet józan mérlegelése is ezt a magatartást követelte meg a deportáltaktól. Hasonló magatartást követel a keresztyénektől lTim 2:llkk, amikor azt mondja, hogy a pogány felsőbbségért való imádság istentiszteleti kötelessége a keresztyéneknek. Így értve a levélnek ezt a részét, a jelen szempontjából is megszívlelendő Jeremiás intelme: nemcsak Izráel népének kell ma tanulnia belőle, ha Jeremiástól nem tanulta még meg, hanem Krisztus gyülekezetének is, hogy milyen magatartást kell tanúsítania olyan országokban és olyan társadalmakban, amelyek nem keresztyén országok és társadalmak. Jeremiás azonban azt is tudja, hogy a foglyoknak nemcsak intelemre, törvényre és parancsolatra, hanem a vigasztaló szóra is szükségük van (10—14). Mert vannak a deportáltak között olyanok is, akik valóban rászorulnak a megnyugtatásra, vigasztalásra, a szeretet szavára. De ez a vigasztalás sem azonos a nemzeti prófétákéval. Nem kecsegteti ezeket az embereket az emberileg nézve vigasztalan helyzetben, hogy hamarosan vége szakad a szenvedésnek és reménytelenségnek. Alaptétele, hogy az annyira vágyott hazatérés nem következik be olyan hamar, mint ahogyan a nemzeti próféták és papok megígérték. Hetven évnek kell el124