Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

Az eredmény azonban elszomorító. Isten intelmei nem találnak visszhangra az emberek szívében és értelmében. Minden szavára, intelmére dacos nem a válasz. Papok és üdvpróféták szembeszállnak vele. Megállapítása hasonlít Adyéhoz: „Hiába minden! Húz a haláltó, —elveszünk!" — Ismerve Jeremiás természetét, a kapott sebek fájdalmasabban érintik, mint próféta-elődeit. Ésaiás gúnyolódva válaszol gúnyolóinak (28:9—11). Jeremiás ezt nem tudja megtenni. Csak a finom iróniáig jut el, ott megtorpan. Haragját mérsékli belső részvéte. Nem tudjuk pontosan, hogy ez az eredménytelenség és csalódások sorozata indította-e arra Jeremiást, hogy egy időre visszavonuljon a nyilvános működéstől és csak szűk körben végezze lelkipásztori munkáját. Nem valószínű! Talán mégis látott gyümölcsöt a fán és Jósiás kutuszreformját az első időkben prófétai sikernek könyvelte el. Amikor azonban a rosszindulatú Jójákím lépett trónra és Júda politikája nagyhatalmi ábrándokban mozgott, Jeremiás megjelent a nyilvános társadalmi élet színterén (609). jójákím király uralkodása alatt 7—20 f. JEREMIÁS NAGY BESZÉDE A TEMPLOMBAN Jósiás király 609 nyarán elesett a megiddói csatában. Jójákím uralkodása kezdetén (609/8) nagy ünnep volt Jeruzsálemben. A városok és falvak lakói a fővárosba özönlenek. A templomban nyüzsögnek az emberek. Patakokban folyik az áldozati állatok vére. Az ünnep jellegét nem ismerjük. De amikor látta a nép az ősrégi épületet sértetlenül, amikor annyi más város és birodalom tűnt el a föld színéről és amikor arra emlékeztek, hogy milyen régóta uralkodik már a dávidi királyi család, — akkor a büszkeség dacos gőggé nőtt szívében. Mégis csak vagyunk mi valakik! Még mindig áll Jeruzsálem! És itt van az Ür temploma, ahol mindig jelen 91.