Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

I. Jeremiás élete és kora

De ekkor így folytatja Isten: „ . . . építs és plántálj!" És Jeremiásban erős volt a hit, hogy „ . . . még házakat, mezőket és szőlőket fognak venni e földön". Jeruzsálem elpusztul ugyan, de Isten kegyelme véget vet a fogságnak: Visszahozom őket erre a földre „És ahogyan gondom volt arra, hogy kigyomláljam és kiirtsam, leromboljam és elpusztítsam őket és roszszat hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy megépítsem és elplántáljam őket" (31:28). De Jeremiás még ennél is messzebbre lát. Valami csodálatos megvilágosodás folytán az isteni evangéliom csendül meg ajkán. Leírhatatlan szenvedéseiben újjászületett és megtört testű prófétában erősebben lobogott a hit lángja, mint valaha. Megszületik a fölismerés, hogy Isten hűsége és szeretete nagyobb haragjánál és ítéleténél. Megszületik a fölismerés, hogy az egyes ember és az egész nép Isten kegyelmére szorul. Isten az, aki új magot, új szivet és új nemzedéket teremt. A nagy és csodálatos, megváltó és megmentő isteni kegyelem titka, hogy ugyanaz az Isten, aki keményen uralkodva minden bűnöst megítélve és minden bűnt elítélve lép elénk, lényege szerint kegyelmesen szerető, a megtérőnek megbocsátó Isten, mert „ímé eljönnek a napok, így szól az ÚR, és új szövetséget fogok kötni Izráel és Júda házával." Az új szövetség lényege és tartalma pedig ez: „ . . . Tanításomat a belsejükbe adom, ráírom a szívükre ..." „ . . . mert megbocsátom bűneiket és vétkeikről nem emlékezem meg többé." Ezzel a próféciával lezárta a prófétaságot Jeremiás. Jézus az utolsó vacsorán az új szövetségkötés igéretét beteljesítette és Benne beteljesedett Jeremiás reménysége. Jeruzsálem 586-ban elesett. A népet Babilonba hurcolták. Jeremiásnak azonban megengedték, hogy hazájában maradjon. Amikor azonban az otthonmaradtak Gedalja helytartót meggyilkolták és elmenekültek Egyiptomba, az ősz prófétát is magukkal hurcolták Egyiptomba, ahol a hagyomány szerint mártírhalált halt. Végigtekintve Jeremiás küzdelmes életén, nem tudjuk megmondani, hogy mi volt benne a nagyobb: Megemésztődése Istenért, vagy olthatatlan szeretete embertársai és a hazája iránt? A legnagyobb, hogy a kettőt egyesítette saját személyében és prófétai munkájában. Örökérvényű isteni igéket 10