Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)
Jósiás király uralkodása alatt
Távolítsátok el vadhajtásait, mert nem az IJRéi azok! 11 Bizony, igen hűtelenné lett hozzám Izráel háza és Júda háza, — így szól az ÜR. 1 20 kéziratban és S-ben 'ákén = bizony található. — 2 A hegy teraszos megművelésére utal a héber szó. Az 1—6. versek párbeszédet tartalmaznak Isten és a próféta között. Isten nem a harag, hanem a szeretet Istene, nem büntetni, hanem megbocsátani akar. Egész Jeruzsálemnek megbocsát, ha csak egy igazat is találnak benne (vö. Gen 18:23kk, Jób 14:4.) Jeremiás magára vonatkoztatja a fölszólítást, hogy keressék meg azt az egy igaz embert és a 2—5. versekben jelenti Istennek vizsgálata eredménytelenségét. Tanulmányozta az embereket az utcán, megfigyelte őket a közösségi életben, de rendkívül lehangoló tapasztalatokat szerzett. Az Isten és a nép, Isten és az egyes ember kapcsolatát szabályozó törvény és igazság keresett cikk lett a választott nép körében (vö. 7:28, 9:2, Hós 4:1, Mik 7:2). Nem téveszti meg Jeremiást az sem, hogy az „élő Istenre" esküsznek, amivel hűségüket akarták bizonyítani Isten iránt (Deut 10:20). Az ajkak esküje hazugságot takar. Pedig Isten éppen azt kívánja, hogy minden szónak és tettnek legyen meg az alapja: a szövetségből jolyó hűség Isten és a másik ember iránt. A sorozatos csapásokkal is erre intette és nevelte engedetlen népét (vö. Ám 4:6kk). Az eredmény azonban nem a bűnbánat és megtérés, hanem az isteni rend makacs elutasítása (3. v.). A kiábrándító eredmény láttán először azzal vigasztalja magát a próféta, hogy eddig csak a „nincsteleneket" figyelte: a kereskedőket, iparosokat, teherhordókat, általában az „utca emberét", akitől nem is lehet többet várni. Ök nem ismerik Isten parancsolatait, képzetlenek és híjával vannak az erkölcsi normáknak (4. v.). Gyermekkoruktól fogva csak a rosszat látták környezetükben és Isten büntetéseiről sem hallottak. Ezért fordult most a „nagyokhoz": a vagyonos és „művelt" polgárokhoz, akik jól ismerték Isten parancsolatait, hiszen a 73;