Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

A nép hűtlensége: 19—20. — Ezek a versek tovább részle­tezik 3:1—5 gondolatmenetét, vagyis folytatják a feddő be­szédet. A hangnem azonban már nem olyan éles és kizáró­lagos, mint ott. Inkább panaszos, szívhez szóló és jelzi az át­menetet 3:21kk-hoz. Isten arra a nagy kitüntetésre emlékezteti népét, amelyet Izráelnek szándékozott juttatni. Jahve a világ Teremtője és Ura s ezért a népek teremtője is (32:27). Ezek között a te­remtményei (fiai) között azzal különböztette meg Izráelt, hogy minden más népet mellőzve a legszebb országot ajándé­kozta neki. Nem azért a legszebb, mert a lokálpatriotizmus ezt mondatja a néppel, hanem mert Jahve földje és mert Iz­ráelnek ajándékozott ajándéka, mennyasszonyi hozomány. Is­tennek a mennyasszonya a legboldogabb lehetett volna! És Isten joggal várt ezért hálát (2:6k). De ahelyett, hogy jóságos atyjának nevezte volna és gondoskodását hűséggel, ragaszko­dással viszonozta volna, — hűtlenül hátat fordított neki és a baálokhoz, a senkikhez és semmikhez pártolt. A nép bűnbánata: 21—25. — Jeremiás azonban nem adja föl a reményt. Hiszi és bízik abban, hogy Isten örökké és mindig szeretni fogja gyülekezetét. És ez a szeretet nem ma­rad örökké viszonzás nélkül! Lélekben már látja, hogy ho­gyan tér vissza egykor Izráel az Űrhöz, Istenéhez. Az a kép tehát, amelyet ezekben a versekben megjelenít Jeremiás, még nem valóság, tény, hanem prófétai látomás. Jeremiás tudja, hogy egykor valóság lesz, amit elmond, mert ő már átélte, és az emberek külső magatartása, cselekedetei mögött látja a majd más jellegű belső magatartást és vágya­kozást. Azokon a kopasz magaslatokon, ahol a baálok kultusz­helye van és tisztelete folyik, ahol lelkileg prostituálta ma­gát Júda, — könyörgő sírás hallatszik. A vad orgiák köze­pette megérzi a próféta a valami más, valami jobb és igazibb utáni belső vágyódást: a sóvárgást az igazi Isten után. Jere­miás látja érzékeny próféta-leikével, hogy igen sokan nincse­nek még lelkileg teljesen elveszve. Igen sokan vannak, akik látszólag még együtt csinálják a többiekkel a „rosszat", de szívükben nagy üresség tátong. Szívükben még romlatlanok 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom