Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

pen bűnei miatt taszította a népét. Izráelnek Isten büntetését kellett volna fölismernie benne és meg kellett volna hajolnia Isten akarata előtt. Emberi lázongás helyett belsőleg kellett volna megváltoznia. Így pedig egyre nagyobb lett a nyomorúsága. A többi hatalmak máris rabszolgaként kezelik, ordító oroszlánként támadnak reá és vélt barátai (elsősorban Egyiptom) pusztává teszik és kiszipolyozzák polgárságát. Ezért fordul Jeremiás felháborodva az Egyiptomba és Aszszíriába küldött követségek ellen. Az ide-oda futkosás hiábavaló dolog és helytelen magatartás! A büntetés napjai ezek! Csak bűnbánat és megtérés segítene! VALLÁS VAGY ISTEN 2:20-28 20 Bizony régesrégen széttörted

1 igádat és letépted bilincseidet

2 és azt mondtad: Nem fogok szolgálni! De minden magas dombra és minden bujazöld fa alá odafekszel mint egy parázna. 21 Pedig nemes vesszőként plántáltalak el, mint egészen valódi magot. Hogyan fajzottál el idegen szőlőtő vadhajtásává? 22 Még ha lúggal

3 mosakodol is meg és a szappant

4 pazarlód is magadra, a bűnöd piszok

5 marad előttem, — így szól az én Uram, az ÜR. 23 Hogy mered mondani: Nem lettem tisztátalan, nem jártam a baálok után?! Nézzél utadra a völgyben,

(

i tudd meg, mit tettél, te gyorslábú tevekanca,

7 mely ide-oda futkos útjain! 24 Pusztához szokott zebrakanca, érzéki vágyában levegő után kapkod. Gerjedelmét ki fékezi meg? 45