Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

A hamis próféták ellen 23:9—25:14

sára. (Num 14:22k, Zs 95:11): Ahogyan azoknak meg kellett halniok a Pusztában és nem láthatták meg bűneik és engedetlenségük miatt az ígéret földjét, ugyanúgy temetik el a fogságban levőket is idegen földbe és nem láthatják viszont hazájukat. A 13. vers még egyszer összefoglalja az egészet. Visszatekint a választott nép első korszakában adott ígéretekre és összekapcsolja azokat Jeremiás összes próféciájával, amik ebben a könyvben (2—24. f.) találhatók meg. így egyrészt Isten igazolását hangsúlyozza Jeremiás szolgálatát illetően, másrészt azonban még ebben a történelmileg súlyos pillanatban is azt akarja érzékeltetni, hogy a szeretet első idején adott sok-sok isteni ígéret nem megy veszendőbe, ha a nép megtalálja az utat a bűnbánathoz. Mert éppen abban rejlik az Isten igazságának minden emberi értelmet és mértéket meghaladó valósága, hogy ez az igazság és Isten szeretete nem választhatók el egymástól! Í7 259