Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)
Jósiás király uralkodása alatt
Hiszen Neh 11:20-ban is azt olvassuk, hogy a papok közül sokan vidéken laktak, mindegyik a maga örök birtokán, de a „munkahelyük" Jeruzsálemben volt. Ezek a papok egyébként földművelők voltak. Jeremiásnak tehát volt alkalma a nép és a vezetők életmódját Jeruzsálemben megfigyelnie. Ö maga nem végzett azonban papi teendőt. Ez a Jeremiás kapja feladatként az ŰR igéjét. A héber kifejezés (hájá dbar Jahvä 'el) ezt úgy határozza meg, hogy Jeremiás nem tudja ezt az isteni dolgot a saját értelmi vagy lelki funkcióiból levezetni, hanem jött, lett (lőn), adatott, történt és történést eredményezett a próféta életében, tehát megragadta és hatalmába kerítette. Az ige jövetele „csoda", az ige megszólítása mindig csoda — a próféták életében is! Isten igéje hosszú ideig szólt a prófétához és így 40—50 évig kísérte figyelemmel népe életét: Jósiás dicsőséges uralkodásától, tehát a gyülekezet megújulásától a nemzet bukásáig, a jeruzsálemi kultuszközösség felbomlásáig. Feltűnő, hogy éppen annak a prófétának kellett a leghosszabb ideig végeznie követi szolgálatát Isten és a gyülekezet között, aki a legnagyobb kínokat és belső önmarcangolást állta ki Isten igéjének a keménysége, ítéletes tartalma miatt. A kronológiai lezárás feltűnő, hiszen Jeremiás nemcsak Jeruzsálem bukásáig működött, hanem 586 után is hallunk róla. De ha az 1—36. fejezetek feliratának tekintjük a fenti 3. verset, akkor egyezik az időpont. JEREMIÁS ELHIVATÁSA 1:4 - 10 4 így ragadott meg az ÜR igéje: 5 Még mielőtt megformáltalak' az anyaméhben, már ismertelek, még mielőtt kijöttél az anyaméhből, megszenteltelek: a nemzetek egyik prófétájává tettelek! 6 Jaj Uram, én URam, mondtam én, nem is tudok beszélni, mert ifjú vagyok én! 26